2018. 03. 02 – 05. 06.
Helyszín:
Szentendrei Képtár
Kurátor:
IBERHALT Zsuzsa

Kapcsolódó programok:
Megnyitó:
Március 1.
Paizs Goebel Jenő a századelő magyar képzőművészetének meghatározó alakja. Üvegfestőként indult, vászonra is élénk színekkel festett, de nagy hatással volt művészetére Szőnyi István neoklasszicista festészete is. Fiatalon Paál László nyomdokain Barbizonba utazott, ahol a rousseau-i természetkultusz, a tájkép lélekállapotként való megjelenítésének hatása alá került: ekkoriban a személyessé vált természeti tapasztalat, a fák göcsörtjei, a táj különleges, borongós fényviszonyai, a fontainebleau-i erdő mellett húzódó elnyújtott, sík mezők voltak a témái. A barbizoni festészeti hagyományok elsajátítása után Párizsban Cézanne képszerkesztésének tiszta logikája bővítette festészeti eszköztárát. Nagybányai tartózkodása után érkezett Szentendrére – 1926-tól a neve egybefonódott a Duna-parti városéval. Megalakult a művésztelep, majd a Szentendrei Festők Társasága. Ez a kisváros lett Paizs Goebel számára a magyar Barbizon, az új Nagybánya, a szabad önkifejezés, a belső álomvilág s a lelki táj oldottabb formáinak és koloritjainak színtere.
A kiállítás mindenekelőtt a festő táj- és természetlátása és az abban rejlő önreflexió megjelenései mentén szerveződik. Ember és természet különös kapcsolatát érhetjük tetten a festményeken, a gazdag színekben felszabaduló álomvilág és a realitás lényegi összefüggéseit. Az életművet különböző megformálásban végigkísérő bensőséges lelki tájképek és személyes hangvételű önarcképek egyfajta néma, álmodó kertet formáznak – az egyik legizgalmasabb magyar festészeti világot.
Kurátor: Iberhalt Zsuzsa
További kiállítások