„tündér remények”

– ARANY János levele

2018. 06. 23 – 08. 31.

Helyszín:

Ferenczy Múzeum, Alapító Nyolcak terme

Kurátor:

SZILÁGYI Zsófia Júlia

Dokumentumfilm Arany János kalandos sorsú leveléről.
Kovács János ismeretlen növények és bogarak felfedezőjeként, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapító tudósként, majd a debreceni Református Kollégium professzoraként vált a hazai természetkutatás jelentős alakjává – mindemellett pedig a Légy jó mindhalálig című regény földrajztanárának, Nasónak a modellje. Arany hajdani kollégiumi társa nevelői állást vállalt Tisza Lajosnál, Geszten a legkisebb fiú, Tisza Domokos mellett, ennek köszönhető, hogy rövid időre Arany János is a törekvő, szorgalmas fiú mellé került tanérként.
Kovács természettudományokra, földrajzra, Arany poézisre, görögre oktatta Domokost 1951-ben, mindössze fél évig. Kapcsolatuk azonban a sűrű levélváltásoknak köszönhetően továbbra is élő maradt. „Édes Arany bácsi” megszólítással indította leveleit Domokos, amelyekhez majd mindig mellékelt verseket is az alábbi kéréssel: „felkérem önt, hogy előbbi szívességével és türelmével, kérlelhetetlenül bírálja meg őket”.
A kedves tanítvány azonban egyre súlyosbodó tüdőbetegségbe esett. Kovács János Olaszországba, majd Afrikába vitte, hogy gyógyuljon. Hiába. Tisza Domokos tizenkilenc évesen meghalt. Emlékének adózva igyekezett Arany a „geszti poéta” verseit megjelentetni – erről is szól az a levél, amelynek történetét filmünkben bemutatjuk.
Arany becses levele Kovács professzor családjában nemzedékről nemzedékre öröklődött. Dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi orvos, amatőr régész és múzeumalapító (Kovács professzor unokája) a levél hiteles másolatát átadta a Nagyváradi Tartományi Múzeumnak, onnan került a Nagyszalontai Arany János Múzeum gyűjteményébe. Érdemes végigkövetni sorsát.

 

 

„Nékem Arany János tanulótársam és barátom volt. Geszten a szomszédságban lakva, ismertem szomorú helyzetét, amibe a forradalom után jutott. Kapóra is jött a dolog, mert tanítványomat, Tisza Domokost, éppen a poézisbe kellett volna bevezetnem, amire természetesen őt láttam a legalkalmasabbnak. A magyar nyelvre, irodalomra se taníthatta senki illetékesebben tanítványomat, a görög nyelvvel is — amint tudtam róla — nagy előszeretettel foglalkozott, s abban is nem közönséges jártassága volt. A Tisza-fiúk apja pedig gyermekei nevelőinek a legjelesebb erőket iparkodott megnyerni s én a költészet, a magyar nyelv és irodalom, s a görög nyelv tanítására alkalmasabb nevelőt keresve se találhattam volna. így a nyert megbízás alapján felkértem Arany János barátomat ez állás elfoglalására. Ő ezt örömmel vállalta is, mikor arról is megnyugtattam, hogy a család nem vágyódik a fővárosba, állandóan Geszten akar tartózkodni, így a családján oly nagy szeretettel csüngő költő messze nem szakadhat el tőlök.”
(Kovács János)

 
 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával.

 
 


További kiállítások