Tótfalusi kelta kisezüstök


Lelőhely: Szentendrei-sziget, Tótfalu
Ltsz.: VVM 31–53.
Anyaga: ezüst
Kibocsátási idő: Kr. e. 1. század első harmada
Tárolási hely: Gödöllő, Ferenczy Múzeumi Centrum

A Kárpát-medencében a kelták vertek először pénzérméket a Kr. e. 3. század közepétől görög mintára, melyek az idők folyamán egyre inkább átalakultak a kelta művészet és hiedelemvilág képére. A napszimbólumként is értelmezhető ló, lovassal vagy nélküle, az egyik legáltalánosabb kelta éremkép. Az időnként megjelenő madár alakja a kelta hitvilág harcos istenségeihez kötődhet.

A Kárpát-medencében a kelták vertek először pénzérméket a Kr. e. 3. század közepétől görög mintára. Elsősorban II. Philipposz makedón király (Kr. e. 359–336) Zeusz-fejet és lovast ábrázoló, kb. 14 grammos tetradrachmáit utánozták. A kezdetben még az eredeti pénzekhez nagyon hasonlító utánzatok az idők folyamán egyre inkább átalakultak a kelta művészet és hiedelemvilág képére. Más, távolabbi kelta területekről átvett motívumok, sőt a kelta művészek, mesterek maguk alkotta képei színezték, váltották fel a görög mintákat. A ló, lovassal vagy nélküle, az egyik legáltalánosabb kelta éremkép. A ló rendszerint napszimbólumként értelmezhető, akárcsak a kerék. Így Belenusszal, a fénylő, ragyogó nevet viselő istenséggel hozhatók kapcsolatba, aki valamiféle napistennek tekinthető, és mint ilyet a görög-római mitológia Apollójával azonosítottak már az ókorban. A tótfalusi érmék hátlapján ábrázolt lovacskák fölött időnként megjelenő madár, talán holló alakja a kelta hitvilág harcos istenségeihez kötődhet. A holló a Galliában tisztelt egyik fő isten, Lugus kísérő állatai közé tartozik. Őt a római korban Mercuriusszal azonosították. Ez a gall Lugus azonos lehet a középkori ír mondákban szereplő Lugh-gal, aki a minden mesterségek, művészetek istene, de egyben ő az isteni hadvezér is. A holló vagy varjú azonban más kelta istenségekhez is kapcsolható. Az ír-kelta mítoszokban a háborúnak istennői is vannak, s ezek vagy egyikük varjú vagy holló alakjában kísértenek a csatamezőn.

Lelő körülmények: 1903 őszén gátépítés során találták a Szentendrei-szigeten. A mintegy 2,5 kg (közel ezer darab) ezüstpénz sajnos nem maradt együtt, különböző köz- és magángyűjtemények között oszlott meg.

Dr. Torbágyi Melinda

1422