Tarsolylemez


Lelőhely: Bugyi, Felsővány, 2. sír
Ltsz.: 2014.1.1.1
Anyaga: aranyozott ezüst, vörösréz
Kora: honfoglalás kor (10. század)
Tárolási hely: Gödöllő, Ferenczy Múzeumi Centrum

A magyar honfoglalás korának egyik emblematikus tárgya az ezüstlemezzel borított tarsoly. A korszak jellegzetes motívumaival díszített tárgyat az övükön függesztve hordták a férfiak, s leginkább a nagy becsben tartott tűzszerszámot tárolták benne. Fedelüket különböző módon díszítették, magas művészi fokon.

A magyar honfoglalás korának egyik emblematikus tárgya az ezüstlemezzel borított tarsoly. A korszak jellegzetes motívumaival díszített tárgyat az övükön függesztve hordták a férfiak, s leginkább a nagy becsben tartott tűzszerszámot tárolták benne. Fedelét különböző módon díszítették: néhány példányt fémveretekkel láttak el, a legszebbek azonban a művészi kidolgozású tarsolylemezek. Nemegyszer kisebb vereteket raktak a függesztő- és zárószíjakra is – a bugyi-felsőványi ásatáson ezeket is megfigyelhettük a sírban, eredeti helyükön. A tarsolylemezek kis száma, egyenetlen területi elterjedésük, valamint a hitelesen feltárt sírok környezete arra utal, hogy talán rangjelző szerepük lehetett e tárgyaknak – nagy részük a Felső-Tisza-vidék 10. század eleji gazdag temetőiben bukkant napvilágra. Pest megye területéről eddig nem ismertünk tarsolylemezt, a tágabb régióból származnak a kiskunfélegyházi és a dunevecsei példányok.

A bugyi-felsőványi tarsolylemez előlapját vékony ezüstötvözetből domborították, hátlapja vörösrézből készült, melyet felső ötödében utólag durva vaslemezzel egészítettek ki. A lemez előlapja belső keretes szerkezetű, a hátulról domborított, elölről poncolt növényi ornamentika háttere aranyozott. A külső sávban hullámos indákból nyíló félpalmetta-csokrok futnak körbe három oldalról. Felül és alul a körbefutó indák találkozásánál kétfelé nyíló kisebb levélcsokrok zárják a keretet. Az indákat hosszanti, körponccal lezárt vonalak, valamint sraffozott félkörívek tagolják. A tarsoly ívét követő belső keret sima szalagja övezi a központi mezőben függőlegesen komponált, egymásból felfelé és oldalra nyíló palmettacsokrokat. A levelek peremét sraffozással emelték ki, végüket egyes, néhol hármas körponcokkal zárták. A lemez sima szegélyű peremén félgömbfejű szegecsek sorakoznak, melyek összefogták a díszes lemezt, a tarsoly textil vagy bőr fedőlapját és a réz hátlapot. A korabeli használat közben sérült a tárgy, emiatt felülete több helyen megtörik, közepén hiányos, utólag rézszegecsekkel javított.

Lelő körülmények: A bugyi-felsőványi első leleteket fémkeresőt használó civilek találták meg 2011 elején, és ők értesítették a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészeit. Az első, hitelesítő ásatás során három korabeli sír került elő. A harmadik sír igazi meglepetést tartogatott: az eltemetett férfi előkelő rangjára aranyozott ezüst veretes, egyedi szerkezetű díszöve és tarsolyának fedőlemeze utalt. A sírban ezeken kívül lócsontokat, a lószerszám és az íjászfelszerelés maradványait találtuk meg. Később tervásatás folyt a területen, ennek eredményeképp további 20 sír került elő. Sajnos a sírmező kis dombja évtizedek óta kopik a talajerózió és a szántás miatt. Az eke által áttúrt, összekevert felső humuszrétegben talált rengeteg ékszer, ruhaveret azt jelzi, hogy a domb tetején elhelyezkedő, gazdagabb sírok a mezőgazdasági művelés áldozatául estek. A leletek alapján a 10. század második felében használták a temetőt, s a közösség egyik rangos vezetőjének sírjában tártuk fel a szépséges, ám a hosszas használatban megkopott tarsolylemezt.

Füredi Ágnes

1431