Satyr szobor


Lelőhely: Biatorbágy, Káposztás-dűlő
Ltsz.: 2009.9.1.1
Anyaga: bronz, ezüst
Kora: római kor (Kr.u. 2. század)
Tárolási hely: Gödöllő, Ferenczy Múzeumi Centrum

A biatorbágyi satyr, amely szinte biztosan értékes importtárgyként került Pannóniába a Kr. u. 2. században, valószínűleg kis asztalkához, edényhez, háromlábhoz vagy egyéb bútorhoz tartozott.

A szobornak a testtartás és a fentebb említett előképek alapján valamilyen támasztó szerepe lehetett, a fej tetején átfúrt, eredetileg valamilyen fémrudat befogadó nyílás is ezzel lehet kapcsolatban. A rendelkezésünkre álló párhuzamok hiánya miatt viszont egyelőre nem dönthetjük el, hogy kis asztalkához, edényhez, háromlábhoz vagy egyéb bútorhoz tartozhatott-e a szobor.

A biatorbágyi satyr, amely szinte biztosan értékes importtárgyként került Pannóniába a Kr. u. 2. században, jó kidolgozottsága, ritka témaválasztása és egyedisége miatt nem csak provinciánk, hanem az egész Római Birodalom tekintetében kiemelkedő fontosságú leletnek számít.

Lelő körülmények: Az ifjú, térdeplő satyrt ábrázoló bronzszobor 2009 őszén került elő a biatorbágyi Káposztás-dűlőből. A leletet beszolgáltató Meleg József helyi lakos lelkiismeretes dokumentációjának köszönhetően a tárgy pontos előkerülési helye is meghatározható, ami alapján a szobor valószínűleg egy római villából vagy a kissé északabbra elterülő, Ottományi Katalin által feltárt Páty, Malom-dűlő római kori település déli folytatásából származik.

Bartus Dávid

1425

Tótfalusi kelta kisezüstök


Lelőhely: Szentendrei-sziget, Tótfalu
Ltsz.: VVM 31–53.
Anyaga: ezüst
Kibocsátási idő: Kr. e. 1. század első harmada
Tárolási hely: Gödöllő, Ferenczy Múzeumi Centrum

A Kárpát-medencében a kelták vertek először pénzérméket a Kr. e. 3. század közepétől görög mintára, melyek az idők folyamán egyre inkább átalakultak a kelta művészet és hiedelemvilág képére. A napszimbólumként is értelmezhető ló, lovassal vagy nélküle, az egyik legáltalánosabb kelta éremkép. Az időnként megjelenő madár alakja a kelta hitvilág harcos istenségeihez kötődhet.

A Kárpát-medencében a kelták vertek először pénzérméket a Kr. e. 3. század közepétől görög mintára. Elsősorban II. Philipposz makedón király (Kr. e. 359–336) Zeusz-fejet és lovast ábrázoló, kb. 14 grammos tetradrachmáit utánozták. A kezdetben még az eredeti pénzekhez nagyon hasonlító utánzatok az idők folyamán egyre inkább átalakultak a kelta művészet és hiedelemvilág képére. Más, távolabbi kelta területekről átvett motívumok, sőt a kelta művészek, mesterek maguk alkotta képei színezték, váltották fel a görög mintákat. A ló, lovassal vagy nélküle, az egyik legáltalánosabb kelta éremkép. A ló rendszerint napszimbólumként értelmezhető, akárcsak a kerék. Így Belenusszal, a fénylő, ragyogó nevet viselő istenséggel hozhatók kapcsolatba, aki valamiféle napistennek tekinthető, és mint ilyet a görög-római mitológia Apollójával azonosítottak már az ókorban. A tótfalusi érmék hátlapján ábrázolt lovacskák fölött időnként megjelenő madár, talán holló alakja a kelta hitvilág harcos istenségeihez kötődhet. A holló a Galliában tisztelt egyik fő isten, Lugus kísérő állatai közé tartozik. Őt a római korban Mercuriusszal azonosították. Ez a gall Lugus azonos lehet a középkori ír mondákban szereplő Lugh-gal, aki a minden mesterségek, művészetek istene, de egyben ő az isteni hadvezér is. A holló vagy varjú azonban más kelta istenségekhez is kapcsolható. Az ír-kelta mítoszokban a háborúnak istennői is vannak, s ezek vagy egyikük varjú vagy holló alakjában kísértenek a csatamezőn.

Lelő körülmények: 1903 őszén gátépítés során találták a Szentendrei-szigeten. A mintegy 2,5 kg (közel ezer darab) ezüstpénz sajnos nem maradt együtt, különböző köz- és magángyűjtemények között oszlott meg.

Dr. Torbágyi Melinda

1422

Kocsimodell


Lelőhely: Budakalász, Lupa csárda, 177. sír
Ltsz.: 61.2.35.5
Anyaga: agyag
Kora: késő rézkor, badeni kultúra (Kr.e. 3400–2900)
Tárolási hely: Gödöllő, Ferenczy Múzeumi Centrum

A késő rézkori budakalászi kocsimodell a társadalmi fejlettség szimbolikus megtestesítője. Bizonyítja a valódi szekerek létét, de jelzi a mögötte rejlő szellemi tartalmat is: a kiváltságot, a presztízst. Csak kicsinyített változatát temették el egy sírba, amelyben emberi maradványok nem voltak.

A budakalászi kocsimodell nem gyerekjáték, hanem a társadalmi fejlettség szimbolikus megtestesítője. Bizonyítja a valódi szekerek létét, de jelzi a mögötte rejlő szellemi tartalmat is: a kiváltságot, a presztízst, a különleges státuszt. Értéket jelentett a közösség számára is, így csak kicsinyített változatát temették el egy sírba, amelyben emberi maradványok nem voltak.

A Kárpát-medencéből jelenleg 18 késő rézkori kocsimodellt ismerünk. Ha mindehhez hozzáadjuk a miniatűr kerékmodelleket és az Európa nyugati és északi területein nemrégiben előkerült, valós méretű fa alkatrészeket, kocsiutakat, továbbá a sziklaművészetből feltáruló újabb és újabb ábrázolásokat, ma már az is valószínűsíthető, hogy a kocsi megalkotásának egyik legkorábbi centruma Európa is lehetett.

Lelő körülmények: 1956-ban, Budakalászon előkerült két, jól keltezhető kocsiedény egyike, az Európában mindmáig egyedülálló, nagy sírszámú, késő rézkori temető egy-egy sírjából.
Dr. Bondár Mária

1420

Vadászjelenetes korsó


Lelőhely: Budakalász, 740. sír
Ltsz.: 93.2.1
Anyaga: sárgaréz; berakások: ezüst- és vörösrézlemezek
Kora: Kr.u. 5. század vége vagy 6. század eleje
Tárolási hely: Gödöllő, Ferenczy Múzeumi Centrum

A vadászjelenetekkel díszített korsó a kora bizánci művészet rangos Kárpát-medencei emléke. A viaszveszejtéses eljárással öntött edénybe avar szokás szerint az eltemetett számára túlvilági útravalóul étel- vagy italáldozatot tettek.

A korsót viaszveszejtéses eljárással öntötték, és jelenleg zöldesbarna színű nemes patina fedi. A korsó pereméhez és hasához az edény fölé kecsesen ívelő fület forrasztottak, s a fül ívén rombusz alakú levél alól egy ragadozó alakja bújik elő. Az edénytestet a késő antik edényekéhez hasonlóan horizontális növényi és figurális frízek tagolják, a leszboszi kyma által keretezett két széles, egymástól egyenetlen vastagságú „földvonallal” elválasztott frízben négy-négy, hellenisztikus hagyományokat felelevenítő vadászjelenet látható.

A budakalászi reliefes korsó analógiája mindmáig nem ismert a késő ókori világból.

Lelő körülmények: A budakalászi avar kori (Kr. u. 6–8. sz.) temető feltárásán 1989-ben előkerült vadászjelenetekkel díszített korsó a kora bizánci művészet rangos Kárpát-medencei emléke. Az edénybe avar szokás szerint az eltemetett számára túlvilági útravalóul étel- vagy italáldozatot tettek. A sír sarkában helyezték el, s így elkerülte a temetkezést alaposan felforgató kincskereső sírrablók figyelmét.

Dr. Vida Tivadar

1429

Tarsolylemez


Lelőhely: Bugyi, Felsővány, 2. sír
Ltsz.: 2014.1.1.1
Anyaga: aranyozott ezüst, vörösréz
Kora: honfoglalás kor (10. század)
Tárolási hely: Gödöllő, Ferenczy Múzeumi Centrum

A magyar honfoglalás korának egyik emblematikus tárgya az ezüstlemezzel borított tarsoly. A korszak jellegzetes motívumaival díszített tárgyat az övükön függesztve hordták a férfiak, s leginkább a nagy becsben tartott tűzszerszámot tárolták benne. Fedelüket különböző módon díszítették, magas művészi fokon.

A magyar honfoglalás korának egyik emblematikus tárgya az ezüstlemezzel borított tarsoly. A korszak jellegzetes motívumaival díszített tárgyat az övükön függesztve hordták a férfiak, s leginkább a nagy becsben tartott tűzszerszámot tárolták benne. Fedelét különböző módon díszítették: néhány példányt fémveretekkel láttak el, a legszebbek azonban a művészi kidolgozású tarsolylemezek. Nemegyszer kisebb vereteket raktak a függesztő- és zárószíjakra is – a bugyi-felsőványi ásatáson ezeket is megfigyelhettük a sírban, eredeti helyükön. A tarsolylemezek kis száma, egyenetlen területi elterjedésük, valamint a hitelesen feltárt sírok környezete arra utal, hogy talán rangjelző szerepük lehetett e tárgyaknak – nagy részük a Felső-Tisza-vidék 10. század eleji gazdag temetőiben bukkant napvilágra. Pest megye területéről eddig nem ismertünk tarsolylemezt, a tágabb régióból származnak a kiskunfélegyházi és a dunevecsei példányok.

A bugyi-felsőványi tarsolylemez előlapját vékony ezüstötvözetből domborították, hátlapja vörösrézből készült, melyet felső ötödében utólag durva vaslemezzel egészítettek ki. A lemez előlapja belső keretes szerkezetű, a hátulról domborított, elölről poncolt növényi ornamentika háttere aranyozott. A külső sávban hullámos indákból nyíló félpalmetta-csokrok futnak körbe három oldalról. Felül és alul a körbefutó indák találkozásánál kétfelé nyíló kisebb levélcsokrok zárják a keretet. Az indákat hosszanti, körponccal lezárt vonalak, valamint sraffozott félkörívek tagolják. A tarsoly ívét követő belső keret sima szalagja övezi a központi mezőben függőlegesen komponált, egymásból felfelé és oldalra nyíló palmettacsokrokat. A levelek peremét sraffozással emelték ki, végüket egyes, néhol hármas körponcokkal zárták. A lemez sima szegélyű peremén félgömbfejű szegecsek sorakoznak, melyek összefogták a díszes lemezt, a tarsoly textil vagy bőr fedőlapját és a réz hátlapot. A korabeli használat közben sérült a tárgy, emiatt felülete több helyen megtörik, közepén hiányos, utólag rézszegecsekkel javított.

Lelő körülmények: A bugyi-felsőványi első leleteket fémkeresőt használó civilek találták meg 2011 elején, és ők értesítették a Pest Megyei Múzeumok Igazgatóságának régészeit. Az első, hitelesítő ásatás során három korabeli sír került elő. A harmadik sír igazi meglepetést tartogatott: az eltemetett férfi előkelő rangjára aranyozott ezüst veretes, egyedi szerkezetű díszöve és tarsolyának fedőlemeze utalt. A sírban ezeken kívül lócsontokat, a lószerszám és az íjászfelszerelés maradványait találtuk meg. Később tervásatás folyt a területen, ennek eredményeképp további 20 sír került elő. Sajnos a sírmező kis dombja évtizedek óta kopik a talajerózió és a szántás miatt. Az eke által áttúrt, összekevert felső humuszrétegben talált rengeteg ékszer, ruhaveret azt jelzi, hogy a domb tetején elhelyezkedő, gazdagabb sírok a mezőgazdasági művelés áldozatául estek. A leletek alapján a 10. század második felében használták a temetőt, s a közösség egyik rangos vezetőjének sírjában tártuk fel a szépséges, ám a hosszas használatban megkopott tarsolylemezt.

Füredi Ágnes

1431

Ivókürt


Lelőhely: Bugyi, Felsővány, 17. sír
Ltsz.: 2014.1.1.57
Anyaga: üveg
Kora: Kr.u. 5–6. század
Tárolási hely: Gödöllő, Ferenczy Múzeumi Centrum

Egy nagyon ritka tárgyat láthatunk a magyarországi avar leletanyagból. Hazánk területéről eddig három darab ismert (Kiskőrös, Kisköre, Csólyospálos), amelyek mind az Alföldről kerültek elő.

A Bugyi falu mellett feltárt honfoglaló temető egyik sírjában egy háton fekvő hiányos váz és egy ép üveg ivókürt került elő. Hazánk területéről eddig három darab ivókürt ismert az avar leletanyagban.

Lelő körülmények: 2011 nyarának második felében a múzeum munkatársai – egy fémkeresősökkel történő együttműködés eredményeként – Bugyi falu mellett egy honfoglaló temető kutatásába kezdtek. A temető feltárása során a várt honfoglaló sírok mellett szarmata és avar temetkezések is előkerültek. A sekély 17. sírban egy háton fekvő hiányos váz került elő. A bolygatás és a rossz talajviszonyok miatt az eltemetettből csak a láb csontjai és egy karcsont maradt meg. Azonban a rossz körülmények ellenére a sír északnyugati végéből egy edény aljtöredéke és egy ép üveg ivókürt került elő. A homokos talaj miatt rossz állapotú volt, de köszönhetően Szórádi Sándorné aprólékos restaurátori munkájának, a tárgy ismét egy egészet alkot.

Farkas Zoltán

1362