Eltévedt űrhajós


Szabó Ottó (Robotto) Eltévedt űrhajós című műve idén ősszel Bécsben, a Sigmund Freud parkban lesz látható október 20-tól november 20-ig.

Idén immár harmadik alkalommal került sor Közép-Európa legnagyobb képzőművészeti fesztiváljára, az Art Capitalra. Az első Art Capital témája az elvesztegetett idő, a másodiké az otthon és otthontalanság, a harmadiké pedig a kert volt. A rendező Ferenczy Múzeumi Centrum egyik törekvése, hogy a kiállított köztéri művek közül egyet – a szentendrei bemutatkozását követő esztendőben – valamelyik külföldi nemzetközi művészeti központban is kiállítsa. Így került az első Art Capital ikonikus munkája, Vincze Ottó River-pool című műve 2017-ben Velencébe, a Giudecca-csatornába, s ez motiválta azt is, hogy a 2017-es szentendrei fesztivál fontos alkotása, Szabó Ottó (Robotto) Eltévedt űrhajós című műve idén ősszel Bécsben, a Sigmund Freud parkban legyen látható. Ezen a frekventált helyszínen a több mint három méter magas, térképét zavartan vizsgáló króm „turista” nemcsak az otthon fogalmának újraértelmezésére ösztönöz, de a Fogadalmi templom előtt szélesen elnyúló téren a múltat s a jövőt is kontrasztba helyezi.

Szabó Ottó (Robotto) a 2017-es, az otthon/otthontalanság kérdéskörét fókuszba állító Art Capitalra készített Eltévedt űrhajós című műve idén ősszel Bécsben, a Sigmund Freud parkban  látható. Ezen a frekventált helyszínen a több mint három méter magas, térképét zavartan vizsgáló króm „turista” nemcsak az otthon fogalmának újraértelmezésére ösztönöz, de a Fogadalmi templom előtt szélesen elnyúló téren a múltat s a jövőt is kontrasztba helyezi.

Szabó Ottó 2012-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. 2008-tól Budapesten és számos magyar városban nyílt kiállítása, Eltévedt űrhajósa pedig a 2017-es Art Capitalon szerepelt Szentendrén. 2012-ben Kogart-díjat nyert, 2015-ben pedig a Semmelweis Art Award díját kapta a Nemmivoltunk csoport tagjaként. Hatalmas méretű szerkezetei, robot szobrai és installációi különféle háttértörténettel egészülnek ki, s ezek a sajátos mitológiák nem csak külsődleges, hanem belső antropomorf minőséget is kölcsönöznek különleges figuráinak.

A művész eltévedt űrhajósát saját élettapasztalata ihlette. A szobor az ember otthonkeresésének szimbóluma: az űrhajós – ahogyan maga a művész is tette diplomája megszerzése után Londonban – a helyét keresi, azon morfondírozva, vajon hol van az otthon, mi számít annak és egyáltalán mitől válik otthonná az otthon? Szabó Ottó eltévedt űrhajósának helykeresése ezeket az alapvető kérdéseket hívja elő.

Az eltévedt űrhajós, 2017, újrahasznosított anyagok, vas, plexiüveg, fémlemez

A művész és az Everybody Needs Art jóvoltából

8556

„Mégis legyen kiállítás…”


Vajda Júlia (19131981) pályáját az 1930-as évek közepén, Vajda Lajos, Korniss Dezső, Bálint Endre közvetlen közelségében kezdte, és a hetvenes évek neo-avantgárd fiataljainak lelkes és megbecsült útitársaként fejezte be. A történelemtől terhelt bő négy évtized volt ez: előbb a háború és 194445 tragédiája szakította meg a tanulás és fejlődés folyamatát, később az „ötvenes évek” szorították margóra vagy kényszerítették hallgatásra a modernista művészeket. S hullámzó intenzitással ugyan, de később és mindvégig visszafogó maradt a közeg. A megszakításokat újrakezdések, feltámadások követték: 1945-től a háború vége és az Európai Iskola nagyszerű időszaka (194548), majd a hatvanas évek Magyarországra is begyűrűző légköre és szellemi pezsgése. Vajda Júlia pályája olyan volt, mint egy szaggatott film: korszakok, törések, nekilendülések követték egymást, a művész mindvégig megőrzött fiatalságából és az idők változásából következő szinte páratlan sokszínűséggel.

Míg művészetének érdekessége a váratlan és gyakori változásokból következett, addig művészettörténeti jelentőségét éppen ellenkezőleg, a fejlődés és lépéstartás folytonossága adja. Az ötvenes évek végén nem visszanyúlt, hogy generációs társaihoz hasonlóan ott folytassa, ahol az Európai Iskola szabad kalandja 1948-ban megszakadt, hanem hidat képezett a régiek, vagyis saját kortársai, és az éppen indulók, a hatvanas évek majdani nagy generációja közé. Vajda Júlia művészete egyidejű volt a hatvanas-hetvenes években a nyugati képzőművészetet uraló gondolatokkal. Milyen ösztön, tehetség vagy szerencsecsillag vezette, hogy alkotói magánya és a közélet általános süketsége ellenére is követni tudta az európai folyamatokat?

 

8498

21 gramm


A kiállítás megnyitója 2018. október 13-án 16 órakor lesz a MűvészetMalomban.

 

A vendégeket üdvözli: Gulyás Gábor múzeumigazgató

Köszöntőt mond: Verseghi-Nagy Miklós, Szentendre Város polgármestere

A kiállítást megnyitja: Balog Zoltán református lelkész

Közreműködik: Wolf Kati énekesnő

Kurátor: Muladi Brigitta

 

Rényi Katalin (1951, Bp.) az akkori Iparművészeti Főiskola (ma MOME) grafika szakán diplomázott, azonban kiállításokról ismert művei a festészet körébe tartoznak. Pályája 1979-ben összefonódik a Szentendrei Művészteleppel, ahol a grafikai műhelynek, és 1987-től már festők csoportjának is tagja.

Műveit láthatta a közönség például a Budapest Galériában, a Vigadóban, az Olof Palme Házban, a Körmendi galériában. Verseskötetét és festményeit a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum mutatta be.

A 21 gramm kiállítás több évtizedet fog át. Rényi Katalin művei a létezés gyötrelmeit és az alkotás szabadságát egyaránt manifesztálják, legyen az négyméteres akvarelltekercs, gesztusfestmény, finom, kristálytiszta szabadkézi rajz vagy szabadvers. Belső útjaira kísérhetjük el a művészt, akinek mindig megújulni képes energiái, magas hőfokú érzelmei beépülnek műveibe, azok így a születés-teremtés és halál-átalakulás dinamikus egységeivé válnak. A végtelen felé nyitott új képei, meggyötört felületű asszemblázsai az arany és az ezüst használata során áttetszővé, könnyűvé válnak, ellentétet és egységet képezve a korábbi nehéz földszínekkel: feketékkel, vörösekkel, okkerekkel telített súlyos képtereivel.

„A Rényi Katalin által létrehozott művészet ihletettsége ebből az alázatos belátásból ered – és kivétel nélkül mindig a szakralitáshoz viszi a látogatót. A lélekhez, amely a hiú emberi világban talán csak 21 gramm, sokan mégis nehezen viselik a súlyát.” Gulyás Gábor

 

A kiállítás 2019. február 17-ig tekinthető meg.

 

Fotó: Rényi Katalin: A lélek szárnyai, olaj, vászon, 155 × 165 cm, Deim Balázs, Ferenczy Múzeumi Centrum

8384

Világok között


Több mint két évnyi szakmai előkészítést követően 2018 novemberében megnyílik Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban a Világok között – Vajda Lajos élete és művészete című nagyszabású kiállítás.

Az 1908–1941 között élt Vajda – a hazai művészettörténészek konszenzusos megítélése szerint – a modern magyar képzőművészet meghatározó, sokak szerint a legfontosabb képviselője, aki szorosan kötődött Szentendréhez. Eddigi legteljesebb – túlzás nélkül: nemzetközi jelentőségű – tárlatán mintegy százötven alkotását láthatja a közönség (köztük több művet első alkalommal). A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport végezte, Passuth Krisztina professzor asszony vezetésével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője.

A kiállításhoz szervesen kapcsolódik Vajda Lajos felesége, a szintén jelentős festőművész Vajda Júlia(1913–1982) tárlata a Szentendrei Képtárban„Mégis legyen kiállítás…” – Vajda Júlia élete és művészetecímmel. Erre az alkalomra jelenteti meg a szentendrei múzeum Petőcz György nagymonográfiáját a művészről.

Vajda Lajos tárlatához a Ferenczy Múzeumi Centrum egy közel háromszáz oldalas, reprezentatív katalógust ad ki prominens művészettörténészek közreműködésével. A múzeum a kiállítás megnyitásának napján egy online életmű-katalógust is publikál, amellyel célja – Magyarországon mindeddig egyedülálló vállalkozásként – a teljes œuvre bemutatása és a reprodukciók szabad hozzáférésének biztosítása.

Kurátorok: Szabó Noémi, Petőcz György

 

8381

Memory of Love – A szeretet emléke


Sam Havadtoy magyar szülők gyermekeként Londonban született 1952-ben. ’56 nyarán költözött haza a családdal Budapestre, ahonnét tizenkilenc évesen, Jugoszlávián keresztül szökve visszatért Londonba. New Yorkban letelepedve hamarosan a hetvenes-nyolcvanas évek progresszív művészeti életének középpontjában élt és dolgozott nagynevű művészek, Andy Warhol, Keith Haring, Agnes Martin vagy Robert Rauschenberg közelségében. A belsőépítészként egyre keresettebb Havadtoy fokozatosan váltott képzőművészetre, festőként a nyolcvanas évek elejétől alkot. Műfajilag egyre sokoldalúbb művészetében tetten érhető az amerikai absztrakt geometrizmus, a pop art, a konceptuális művészet hatása, de az ifjúkori magyarországi szűkösség, levegőtlenség szorongató élménye is meghatározó.

A most kiállított művek jórészét először láthatja a nagyközönség. A művész szentendrei műtermében készült legfrissebb alkotások is illeszkednek Havadtoy – mára már védjeggyé vált – „csipkézett” munkáinak sorába. Egy leheletfinom magyarországi csipkekesztyű átlényegítésével indult sorozat, Walt Disney, Modigliani parafrázisok és az ikonikus Fiat 500-as kis bronz változata látható a tárlaton. Miközben úgy tűnik, mindent beborít a csipke, a megmunkált tárgyak, a művész vallomásai vagy a csipkékben öröklődött történetek tompított, diszkrét jelenléte átüt a gondos rétegeken, a változatos struktúrájú réseken.

 

Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja.

 

7564

Art Ante Portas


Alkalmi, pop-up kiállítás 2018. június 24-én Szentendre közterein

Fél évszázaddal ezelőtt fiatal, autodidakta képzőművészek úgy döntöttek, hogy a szentendrei Templomdombon, a szabad ég alatt teremtenek maguk és sorstársaik számára kiállítási lehetőséget. Ez a döntés a korszak egyik legfontosabb gesztusa volt: a szabadság valóságos perspektívájának megteremtése a pártállami diktatúrában, amely ezt a kifejezést olyan módon tette politikai szlogenné, hogy eredeti jelentésétől megfosztotta.

Számunkra, akik az Art Capitalt szervezzük, különösen fontos ez a hagyomány: a szabadság és a művészet közösségének hagyománya. Ezért felkértünk sok-sok képzőművészt, aki osztozik abban a meggyőződésünkben, hogy bármilyen kötöttségek között is kelljen megnyilvánulnunk, azon belül mindig megteremthető a szabadság, s aki ennek megjelenítését hozzánk hasonlóan alapvető értéknek tartja, hogy ezen a napon hozza el Szentendrére és állítsa ki a szabad ég alatt valamely, általa fontosnak tartott művét – ilyen módon tisztelegve a fél évszázada indult Szentendrei Szabadtéri Tárlat előtt.

7466

„tündér remények”


Dokumentumfilm Arany János kalandos sorsú leveléről.
Kovács János ismeretlen növények és bogarak felfedezőjeként, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapító tudósként, majd a debreceni Református Kollégium professzoraként vált a hazai természetkutatás jelentős alakjává – mindemellett pedig a Légy jó mindhalálig című regény földrajztanárának, Nasónak a modellje. Arany hajdani kollégiumi társa nevelői állást vállalt Tisza Lajosnál, Geszten a legkisebb fiú, Tisza Domokos mellett, ennek köszönhető, hogy rövid időre Arany János is a törekvő, szorgalmas fiú mellé került tanérként.
Kovács természettudományokra, földrajzra, Arany poézisre, görögre oktatta Domokost 1951-ben, mindössze fél évig. Kapcsolatuk azonban a sűrű levélváltásoknak köszönhetően továbbra is élő maradt. „Édes Arany bácsi” megszólítással indította leveleit Domokos, amelyekhez majd mindig mellékelt verseket is az alábbi kéréssel: „felkérem önt, hogy előbbi szívességével és türelmével, kérlelhetetlenül bírálja meg őket”.
A kedves tanítvány azonban egyre súlyosbodó tüdőbetegségbe esett. Kovács János Olaszországba, majd Afrikába vitte, hogy gyógyuljon. Hiába. Tisza Domokos tizenkilenc évesen meghalt. Emlékének adózva igyekezett Arany a „geszti poéta” verseit megjelentetni – erről is szól az a levél, amelynek történetét filmünkben bemutatjuk.
Arany becses levele Kovács professzor családjában nemzedékről nemzedékre öröklődött. Dr. Andrássy Ernő érmihályfalvi orvos, amatőr régész és múzeumalapító (Kovács professzor unokája) a levél hiteles másolatát átadta a Nagyváradi Tartományi Múzeumnak, onnan került a Nagyszalontai Arany János Múzeum gyűjteményébe. Érdemes végigkövetni sorsát.

 

 

„Nékem Arany János tanulótársam és barátom volt. Geszten a szomszédságban lakva, ismertem szomorú helyzetét, amibe a forradalom után jutott. Kapóra is jött a dolog, mert tanítványomat, Tisza Domokost, éppen a poézisbe kellett volna bevezetnem, amire természetesen őt láttam a legalkalmasabbnak. A magyar nyelvre, irodalomra se taníthatta senki illetékesebben tanítványomat, a görög nyelvvel is — amint tudtam róla — nagy előszeretettel foglalkozott, s abban is nem közönséges jártassága volt. A Tisza-fiúk apja pedig gyermekei nevelőinek a legjelesebb erőket iparkodott megnyerni s én a költészet, a magyar nyelv és irodalom, s a görög nyelv tanítására alkalmasabb nevelőt keresve se találhattam volna. így a nyert megbízás alapján felkértem Arany János barátomat ez állás elfoglalására. Ő ezt örömmel vállalta is, mikor arról is megnyugtattam, hogy a család nem vágyódik a fővárosba, állandóan Geszten akar tartózkodni, így a családján oly nagy szeretettel csüngő költő messze nem szakadhat el tőlök.”
(Kovács János)

 
 

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával.

 
 

7232

Alapított Édenkert


Janet Biggs ▪ Ursula Biemann ▪ Shaun Gladwell ▪ Ali Kazma ▪ Clare Langan ▪ Violaine Lochu ▪ Gianluigi Maria Masucci ▪ Miguel Angel Ríos ▪ Frank Smith

Egy francia és egy svájci kurátor – Paul Ardenne művészettörténész, az antopocén kori művészet alapművének szerzője és Barbara Polla író, a Genfi Egyetem Környezet és Egészségprogramjának elindítója – 2011 óta minden évben szervez egy videóművészeti szemlét a legprogresszívebb alkotások számára. Idén rendhagyó módon ennek Magyarország a helyszíne, az Art Capital keretén belül. A művek tematikus közös nevezője természet és épített környezet viszonya, az emberi beavatkozások globális hatása, az elveszett Paradicsom emlékezete és egy új éden létrehozásának az ideája.

7414

Térfigyelő rendszer


A művészről

Deim Balázs (1987) magyar fotóművész. Alkalmazott fotográfiát tanult a Novus Művészeti Iskolában Budapesten, majd a Kaposvári Egyetemen szerzett fotográfus diplomát 2013-ban. Műveiben elsősorban az emberek és a városi környezet közötti kapcsolatra összpontosít és olyan fogalmak izgatják, mint a hiány, az emlékek, az ellenőrzés, a megfigyelés és a tér. 2008 óta rendszeresen kiállít neves magyarországi galériákban. Az Európai Fotográfiai Hónap kiválasztott résztvevőjeként a „Surveillance system” című, itt látható projektjét 2016-ban a MUSA-ban (Bécsben), majd 2017-ben a Cercle-cité-ben (Luxemburgban) mutatta be. Rendszeres résztvevője a Szentendrén (Magyarországon) megrendezett Art Capitalnak, Közép-Kelet Európa legfontosabb képzőművészeti fesztiváljának.

 

A kiállított munkákról

Az itt bemutatott projekt a hagyományos értelemben vett térfigyelő rendszer egyfajta reverziója. A hosszú expozícióval készült fotókon emberek, járművek nem, csupán a kiüresedett terek láthatók, amelyek valójában Budapest jól ismert helyszínei. A hónapokon át készülő képek nem a mozgás, a mindennapi élet, hanem a tér állandósult lenyomatai.

A művész sörös dobozokból készült lyukkamerákkal figyelte meg Budapest mozgalmasabb tereit, csomópontjait, terenként több kamerával.  A dobozokat villanypóznákra, zászlótartó oszlopokra, közlekedési lámpákra és hasonlóan magas helyekre erősítette, úgy, hogy minél jobban rálássanak az adott térre. A kamerákba fekete-fehér fotópapírokat helyezett, amikre több hónapig exponált.

7472

Hortus conclusus – Elzárt kertek


Ámos Imre ▪ Anna Margit ▪ Bánáti Sverák József ▪ Boromisza Tibor ▪ Czóbel Béla ▪ Deli Antal ▪ Ferenczy Béni ▪ Ferenczy Károly ▪ Ferenczy Noémi ▪ Gálffy Lola ▪ Ilosvai Varga István ▪ Jávor Piroska ▪ Kandó Gyula ▪ Kmetty János ▪ Kocsis Imre ▪ Miháltz Pál ▪ Modok Mária ▪ Schubert Ernő ▪ Szántó Piroska

A mindenkori kert legelső és lényegi eleme a fal. Mivel a kert egy olyan köztes mező vagy határterület a lakhely, azaz az emberi kultúra és az ismeretlen vad környezet között, amely a természetre alkalmazott elkerítés műveletével jön létre, a fal funkciója kettős: egyrészt védettséget nyújt a kert rendje számára, másrészt kizárja a külvilágot, a zavaró hatásokat és a kemény munkát mint látványt a kikapcsolódók elől.
A hortus conclusus, az elzárt kert fogalma is arra utal, hogy a kert elkerítettsége révén válik el a tájtól, és lesz önálló kompozícióval rendelkező környezetté. A kifejezés az Énekek énekéből származik, a Biblia e helyén — „Húgom, mátkám akár az elzárt kert, mint az elzárt kert, a lepecsételt forrás” — megjelenő kertmotívum mint földi paradicsom az Édenkert rekonstrukciójára tett kísérletként értelmezhető. Ugyancsak a paradicsomi állapotok újrateremtése lehetett a célja a középkori kolostorok kerengővel körbezárt hortus conclususának, mely a szigorú regulák mellett a felüdülés, pihenés és az elmélkedés helye volt.
A kert azóta is olyan szimbolikus és köztes hely számunkra, ahol a föld öncélú és élettani szempontból haszontalan megművelése kizárólag egy kellemes környezet létrehozását szolgálja. Egy olyan helyét, ahol jó időt tölteni, könnyű elmélkedni és együtt dolgozni; ezért is lett a kert állandótémája és táptalaja a műalkotásoknak.
A kiállítás a Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményéből mutat be olyan jól ismert és ritkán látott műveket, melyek a kert mint az önfeledtség, az érzékiség és a kreatív munka vagy éppenséggel a gyász számára fenntartott dimenziót jelenítik meg. A festmények egyik legfontosabb ihletője Szentendre és a művésztelep kertje volt.

 

7347