Teremtés


A Ferenczy művészdinasztia tagja, a Kossuth-díjas Ferenczy Noémi (1890–1957)a huszadik századi kárpitművészet megújítójaként, korszakalkotó és stílusteremtő művészként hagyta ránk örökségét. Munkássága nemcsak hazai, hanem nemzetközi viszonylatban is kimagasló, számos műalkotását külföldi gyűjtemények őrzik. Tanított az Iparművészeti Főiskolán, de közvetlen tanítványain kívül későbbi generációk is mesterükként tekintenek rá, és évente a róla elnevezett díjjal jutalmazzák a legkiemelkedőbb iparművészeket.

Édesapja a nagybányai művésztelep vezető egyénisége, Ferenczy Károly, édesanyja a festőművészként induló, széles műveltségű, több nyelvet beszélő Fialka Olga. Öt évvel idősebb bátyjához, a festőművész Ferenczy Valérhoz és a kimagasló tehetségű szobrászművész ikertestvéréhez, Ferenczy Bénihez képest később kezdett érdeklődni a művészet iránt.
23 éves korában azonban már a Teremtés című korai főművén dolgozott. Alkotói módszeréhez tartozott, hogy a teljes mű befejezéséig részt vett annak kivitelezésében, hiszen mindig maga szőtte a falikárpitjait, amelyeket nagyszámú ceruzarajz, színvázlat, karton készítése előzött meg. Élete végéig hű maradt a család valamennyi alkotója által képviselt értékekhez, a munka iránti tisztelethez, alázathoz és elkötelezettséghez.

Az 1978-ban, a Magyar Nemzeti Galériában rendezett utolsó nagy életmű-kiállítás után most újra áttekinthetjük az oeuvre nagyobb egységeit, valamint bepillantást nyerhetünk az alkotómunka folyamatába és egyes fázisaiba. A tizenhét különféle magán- és közgyűjteményből kölcsönzött műtárgyak között évtizedeken át külföldön őrzött remekművekkel is találkozhatunk. A Ferenczy Múzeumi Centrum kollekcióját számos Ferenczy Noémi-alkotás gazdagítja, amelyek feldolgozása – és velük párhuzamosan a Ferenczy család többi tagjának ránk maradt alkotásainak számba vétele – révén elért legfrissebb kutatási eredményeket is kamatoztató kiállítás hozzájárulhat e kivételes életmű újraértékeléséhez.

 

12058

A szentendrei Új Művésztelep


2019-ben ünnepli fennállásának ötvenedik évfordulóját Szentendre művészeti életének fontos helyszíne, a Kálvária úti Új Művésztelep.
 
Az 1969 őszén átadott művésztelepen fiatal festők, grafikusok, szobrászok, textiltervezők és keramikusok – elsősorban művészházaspárok – kaptak pályázati úton műtermes lakást. A „festészet városa” hírnevet megalapozó Régi Művésztelep alkotóinak művészi felfogásától eltérő, új törekvéseket képviselő képző- és iparművészek nagyban színesítették a szentendrei művészeti palettát.
 
A jelentős évforduló adja e jubileumi tárlat aktualitását. A kiállítás az elmúlt öt évtized alkotásai tükrében mutatja be az Új Művésztelep eddigi összes tagját, a tizenkét műterem egykori és mai bérlőit: Deim Pált, Gy. Molnár Istvánt, Jávor Piroskát, Asszonyi Tamást, Czakó Margitot, Hajdú Lászlót, Bálint Ildikót, Lukoviczky Endrét, Pirk Jánost, Pirk Lászlót, Rényi Krisztinát, Kisfalusi Mártát, Kocsis Imrét, Kocsis Esztert, Ligeti Erikát, Farkas Zsófiát, Kóka Ferencet, Kapusi Gábort, Papachristos Andreast, Rajki Lászlót, Rózsa Pétert és Nagy Kriszta x-T-t.
 

11702

A Szentendrei Szabadtéri Tárlat Rómában


A modern magyar képzőművészet egyik legizgalmasabb fejezete az 1968-ban indult Szentendrei Szabadtéri Tárlathoz kötődik. Amikor annak idején fiatal, autodidakta képzőművészek úgy döntöttek, hogy a szentendrei Templomdombon, a szabad ég alatt teremtenek maguk és sorstársaik számára kiállítási lehetőséget, különösen fontos gesztust tettek: létrehozták a szabadság valóságos perspektíváját a pártállami diktatúrában. Az elmúlt nyáron az Art Capitalon (az ötvenéves évforduló alkalmából) megrendezett Art Ante Portas című alkalmi kiállítás egyfajta tisztelgés volt e kivételes fórum előtt – számos régi kiállító bevonásával. Idén október 12-én Rómában, egy élénk művészeti életéről ismert utcában, a Via dei Cappellarin vendégeskedik a Szentendrei Szabadtéri Tárlat – ezúttal is számos régi és új kiállító közreműködésével. Mások mellett ef Zámbó István, feLugossy László, Bukta Imre, Asztalos Zsolt, Csurka Eszter, Baksai József, Lovas Ilona, Gaál József, Magyarósi Éva, Szirtes János, Nagy Barbara és Vincze Ottó műveit is láthatja az olasz főváros közönsége. A Mirabilia Urbis elnevezésű fesztivál részeként megvalósuló, a hagyományoknak megfelelően egynapos, alkalmi kiállítás a korábbi szabadtéri tárlatokon rendszeresen résztvevők munkáira épül, de a Ferenczy Múzeumi Centrum által felkért és a múzeum felhívására jelentkezett alkotók is nagy számban megjelennek Rómában. A kiállítás látogatói Borbély Mihály Kossuth-díjas szaxofonművész és Tálas Áron jazz zongorista és zeneszerző duettjének zenéjét is élvezhetik.

11585

Kucsera Ferenc mártíriuma


Az 1892-ben, Léván született Kucsera Ferenc közösségi ember volt, aki fontosnak tartotta a római-katolikus egyház által képviselt elvek, tanok és értékek nyilvános megvallását, képviseletét. Az egyházi pályát választó ifjú Szentendrére került, ahol a szorosan vett papi szolgálat mellett újságot szerkesztett, és egymaga végezte a hitoktatást valamennyi városi iskolában. A gyermekek nevelésében annyira elhivatott volt, hogy amikor a Tanácsköztársaság időszakában az iskolai hitoktatást betiltották, saját kápláni szobájában gyűjtötte össze a legkisebbeket, és rajzos, zenés foglalkozásokat tartott nekik. Konok következetességgel képviselt morális elvei miatt a város vezetését átvevő kommunisták 1919. június 25-én kivégezték. A fiatal káplán mártírhalálát a szentendreiek hatalmas veszteségként élték meg. Emléke a mai napig élénken él a városban, ahol immár egy emlékkereszt is áll, néhány méterre halála helyszínétől, a Duna-parton. A Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítása Kucsera Ferenc életét idézi meg – egy évszázad távlatából.
 
A káplán relikviái, a forrásdokumentumok, a korhű ruhák, bútorok, plakátok és fegyverek mellett egy szakrális fényinstallációt is láthatunk, két kortárs műalkotás pedig megidézi a háborút és az erőszakot.
 
Meghívott kortárs képzőművészek: Kőnig Frigyes, Mátrai Erik, Szabó Ádám
 
Kőnig Frigyes (1955) archaeológiai érdeklődésű képzőművész, aki egy híres-hírhedt történelmi figurát, a Véres Bárót jeleníti meg festménysorozatán. A mongol nemzet megmentőjeként is emlegetett, egy teokratikus államért küzdő hadvezér a bolsevikok elleni harcában hasonlóan végezte, mint Kucsera Ferenc. Roman Fjodorovics Ungern-Sternberget 1921. szeptember 15-én statáriális bíróság ítélte golyó általi halálra. Az ítéletet még aznap végrehajtották.
 
Mátrai Erik (1977) festőként végzett, de legsikeresebb munkái egész termes fényinstallációk. Ezek közül a Glória kúp című munka látható a kiállításon: a dicsfény, nimbusz, aureola, aranyos fényjelenség az Isten által kiválasztott személyek kiemelésére hivatott. A festészetben korongként, sugárkoszorúként ábrázolt tünemény ezúttal egy meditatív, intim térben megtapasztalható fénykúp formáját ölti magára.
 
Szabó Ádám (1972) War Game objektsorozatának egyik makettje, az Ön itt áll című térinstalláció egy olyan drámai szituációt teremt újra, amikor gyilkos és halálra ítélt állnak egymással szemben. Az első világháborús fegyverek élethű, kézzel faragott modelljei egy a valóságban eldördülő sortüzet idéznek meg. A látogató az installáció terébe érkezve belehelyezkedhet egyik vagy másik szerepbe.
 
 
Kucsera Ferenc tanítványaival © Keresztelő Szent János Plébánia, Szentendre

11139

Láthatatlan jelenlét 2.0


Jelen lenni többet jelent, mint éppen valahol tartózkodni. Teljes figyelmünket, odaadásunkat, beleérző képességünket igényli. Hogyan is élhetnénk bele magunkat bármibe is, ha nem tudnánk átélni azt a másvalamit, vagy másvalaki helyzetét? Beleérző képességünket és fantáziánkat most egy interaktív kiállításon fejleszthetjük, miközben jól szórakozunk – a jelenlét, a hiány és a kommunikáció fogalmai köré csoportosított kortárs és modern alkotások közegében. A különleges, kimondottan kamaszok számára rendezett kiállításon a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményének darabjai kezdeményeznek párbeszédet a sepsiszentgyörgyi MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótér gyűjteményével és a művészek alkotásaival, illetve természetesen a közönséggel. A múzeumpedagógiai szempontok szerint rendezett tárlaton asszociációs játékokkal és egy társasjáték segítségével keressük a válaszokat a műalkotások által feltett kérdésekre – közösen próbálunk válaszolni az olyan nagy horderejűekre is, mint például: hogyan tudnánk elmagyarázni egy földönkívülinek, hogy mi a művészet?
 

A tárlat a 2018-ban a szentendrei Barcsay Múzeumban, György Gabriella és Kassai Hajnal által rendezett Láthatatlan jelenlét. Bevezetés a kortárs művészetbe kamaszoknak – de nem csak nekik című kiállítás és az ahhoz kapcsolódó módszertani program folytatása. A kortárs művészet könnyebb befogadását segítő projekt most egymástól két, földrajzi értelemben távol álló gyűjteményben keresi a kapcsolódási pontokat.
 

Kiállító művészek:
ANNA Margit | ÁSZTAI Csaba | BAKÓ Mihály | BARTHA József | CSÍKI Csaba | CSONTÓ Lajos | Petar ČORNATOVIĆ | CSUTAK Magda | DAMOKOS Csaba | ERHARDT Miklós | ÉLTES Barna | GÁSPÁR Csongor és SZABÓ Melinda | GYŐRFFY Sándor | HOLDAS György | ILOSVAI VARGA István | Kis Varsó | KISPÁL Ágnes-Evelin | KMETTY János | KOLUMBÁN Hanna | KORNISS Dezső | KÓSZA SIPOS László | KUSZTOS Attila | ORSZÁG Lili | PAIZS GOEBEL Jenő | Ivan PUIG | Sorin NEAMŢU | SZIRTES János | TAMÁS Attila | TÓTH Eszter | VAJDA Lajos | VÁNCSA Domokos | VERES Szabolcs | VINCZE Ottó | WANEK Ferenc

11400

Végtelen átjáró


A klasszikus land art alkotások a természet szinte felfoghatatlan komplexitását sűrítik meditatív formákba. A tradicionális kultúrák fogalmazásmódját idéző alkotások karakterét leginkább a természetközeli – többnyire megmunkálatlan – anyagok választása határozza meg. Az irányzat megjelenésekor – a hatvanas évek végén – a land art munkák fókuszában többnyire a struktúra, az anyag és a lépték problematikái álltak, később egyre árnyaltabbá vált a természetről való művészeti gondolkodás. Az első ilyen tematikájú hazai kezdeményezés, a tolcsvai művésztelep tevékenységében a kilencvenes évek óta nyomon követhetőek az irányzat meghatározó törekvései. Az ezeket megjelenítő alkotófolyamatokból mutat be reprezentatív válogatást – egyszersmind összegzést is – a Természet-művésztelep című kiállítás a szentendrei MűvészetMalomban.
 
Kiállító művészek:
 
Balla Enikő, Barabás Márton, Bartha Gabó, Bodnár László, Bukta Imre, Csontó Lajos, Deli Ágnes, Elekes Károly, Erőss István, Colin Foster, Gaál Endre, Gerber Pál, Horváth Krisztián, Koroknai Zsolt, Ludman Éva, feLugossy László, Marosán Ferenc, Martin Henrik, Mátrai Erik, Molnár Ágnes Éva, Pacsika Rudolf, Pál Péter, Pascal Leeman, Péter Ágnes, Pokorny Attila, Rumen Dimitrov, Stark István, Szigeti Csongor, Szirtes János, Thorday Filoména, Vass Tibor, Vincze Ottó, W. Horváth Tibor
 
 
feLugossy László: Végtelen átjáró, 2013 © fotó: Stark István

11125

A nagy könyvlopás


1959-ben a budapesti Műcsarnokban francia könyvkiállítást rendeztek: a kéthetes nyitvatartási idő végére a könyvek nagy részét ellopták a látogatók. A tárlat a magyar kultúrtörténetnek ezt a lappangó epizódját tárja fel, megidézve a könyvkultúra és a képzőművészet társadalmi-politikai kontextusát az ötvenes években. Bemutatja a korabeli magyarországi vizuális kultúra szürkeségét, valamint az ekkoriban tapasztalható elzártságot: a könyvhöz, információhoz és képzőművészeti reprodukciókhoz jutás nehézségeit.
 
A hatvan évvel ezelőtti „tolvajok” és látogatók között nagy számban szerepeltek főiskolás művészek és művészettörténet szakos egyetemisták, akik a következő évtizedekben szakmájuk kiemelkedő képviselőivé váltak. A velük rögzített interjúk az 1950-es, 1960-as évekre vonatkozó páratlan, színes forrásanyagot alkotnak, amelyből a kiállításon részletek tekinthetők meg.
 
A könyvkiállítás háttereként a tárlat bemutatja a francia-magyar kapcsolatok alakulását, amely az ötvenes években a Francia Intézet alkalmazottainak letartóztatásával mélypontot ért el. Az 1956-os forradalom leverése után hatalomra kerülő Kádár-rezsim saját elszigeteltségét nemzetközi kulturális projektekkel kívánta oldani: ezek között az egyik első a francia könyvkiállítás volt.
 
A budapesti francia és az ezt követően a Sorbonne-on megrendezett magyar könyvkiállítás a későbbiekben egyre intenzívebbé váló francia-magyar kulturális kapcsolatok első epizódjának tekinthető. A párizsi megnyitó azonban az 1956-os forradalmat követő megtorlások árnyékában zajlott: francia fiatalok a kilenc éves börtönbüntetését töltő író, Déry Tibor szabadon bocsátását követelő röplapokat osztogattak a látogatóknak.
 
A könyvkiállítások a hidegháború kontextusában jöttek létre. Nem egyszerűen a kulturális diplomácia epizódjai voltak, hanem a rivalizáló nagyhatalmak konfliktusa által meghatározott összefüggésrendszerben a „puha” hatalom eszközei. A kiállítás egy másik példáját is felvillantja annak, ahogyan a korszakban a könyveket kulturális hadviselés céljára használták: a CIA különböző fedőszervezeteken keresztül szervezett és finanszírozott egy olyan programot, amelynek során 1956 és 1991 között tízmillió kötetet juttattak a vasfüggöny mögé, így Magyarországra is.
 
Interjúalanyok: Gábor Eszter, Gyémánt László, Jovánovics György, Klimó Károly, Kovalovszky Márta & Kovács Péter, Lakner László, Marosi Ernő, Passuth Krisztina, Perneczky Géza, Tót Endre
 
A kiállítás leporellója és az e-meghívó ITT és ITT elérhető.
 
© fotó: Sándor György felvétele, 1958, FSZEK Budapest Gyűjtemény, Fortepan, képszám: 116811

11130

Felvonulás. Tiltott és tűrt művészet Szentendrén a Kádár-korszakban


A Ferenczy Múzeumi Centrum kiállítása a Római Magyar Akadémián, Olaszországban
 
Anna Margit Asszonyi Tamás Bálint Endre Balogh László Bukta Imre Csíkszentmihályi Róbert Deim Pál ef Zámbó István Elekes Károly Farkas Ádám feLugossy László Hajdú László Holdas György Keserü Ilona Kocsis Imre Kondor Béla Korniss Dezső Lois Viktor Matyófalvi Gábor Regős István Szántó Piroska Vaszkó Erzsébet
 
Szentendre egy Duna-parti, multikulturális kisváros Budapest szomszéd­ságában, melyet a XX. század elején fedeztek fel maguknak a képzőművészek. Ettől kezdve egyre több festőművész költözött a mediterrán hangulatú, ódon belvárosi utcácskákba. A harmincas években a korszak legjelentősebb hazai képzőművészei közé számító Vajda Lajos (1908–1941) és Korniss Dezső (1908–1984) Szentendrei program néven dolgozott ki átfogó művészeti stratégiát, mely hagyomány és progresszió összeegyeztethetőségén alapult. Szabadiskolák, művésztelepek jöttek létre a városban, amely a II. világháborút követően is megőrizte központi szerepét a magyar képzőművészetben. Bár a szovjet mintára újjászervezett intézmény­rendszer, majd az 1956-os forradalmat követő pártállami rezsim ideológiai alapú kultúr­politikája aligha kedvezett a nyugati hagyományokat megjelenítő Szentendrének, a város szakmai respektje nem csökkent. A Kádár-korszak államszocialista rendszerében a művészeket három nem nyilvános, de a hatalom részéről egyértelműen képviselt kategóriába sorolták be: voltak támogatott, megtűrt és tiltott alkotók. A támogatottak jelentős anyagi és társadalmi elismerésekben részesültek, de az értelmiségi elit által legtöbbre becsült művészek jórészt azok voltak, akik a politikai elvárásoktól függetlenül, esetenként azokkal szemben is autonóm teljesítményeket hoztak létre. Szentendrén számos tűrt és tiltott alkotó élt ebben az időszakban – ez a kiállítás az ő munkáikból mutat be válogatást.
 
Jellemző a város szellemiségére, hogy amikor a legújabb, fiatal – nagyobbrészt autodidakta – művészek csoportja nem kapott kiállítási lehetőséget, 1968-ban létrehoztak egy saját fórumot: a Szentendrei Szabadtéri Tárlat alkalmi bemutatkozásaira vasárnaponként bárki elvihette a művét a város egyik magaslatára, a Templomdombra. Hamarosan nemcsak a kiállítók, hanem a közönség számára is egyre fontosabb lett ez a sorozat – a hatalom számára pedig egyre kellemetlenebb. Adminisztratív úton, többnyire a rendőrség révén léptek fel ellene (az egyik szervezőt, ef Zámbó Istvánt egy időre be is börtönözték), de a szabad művészet szellemét nem tudták visszaparancsolni a palackba: a Szentendrei Szabadtéri Tárlat az ország meghatározó kulturális eseménye lett. Annak érdekében, hogy a csoport tevékenységét ellenőrizni tudják, végül adtak nekik saját kiállítóhelyet: egy rossz állapotú pincét. 1972-ben itt jött létre a Vajda Lajos Stúdió, amely rövid idő alatt a progresszív magyar művészet egyik legfontosabb műhelyévé vált. Az itt kiállított művészek többsége a stúdió tagja volt vagy kötődött a stúdióhoz, a rendszerellenes magyar művészet fontos bázisához.
 
A Ferenczy Múzeumi Centrum küldetése a szentendrei képzőművészeti tradíció ápolása, amelynek meghatározó időszaka a magyar kommunista diktatúra kora, amikor a kultúra a szabadság megélésének egyik legfontosabb médiumává vált. A politikai vezetés évről évre, május elsején hatalmas felvonulásokat szervezett, melyek célja a demokrácia és a szabadság demonstrálása volt. Az a jelképes felvonulás, amelyet ugyanekkor a szentendrei művészeti aktivitás jelentett, nem volt ennyire harsány, nem tudósított róla a korabeli sajtó, de hiteles volt – mert valóban a szabadságról szólt.

11338

Anyag és test. Mérgező antropocentrizmus


A Moszkvában élő alkotó az úgynevezett poszthumán művészet emblematikus képviselője. 1988 óta rendszeres résztvevője nemzetközi kiállításoknak és fesztiváloknak. Monumentális, ugyanakkor részletgazdag, polimer anyagokból, esetenként 3D nyomtatással készült szobrai, reliefjei mellett főként kinetikus, mozgó szerkezeteket és interaktív installációkat készít, mozgóképekkel, hangfelvételekkel egészítve ki azokat. Alkotásai a tudomány, művészet és technológia szintézisén alapulnak, létrehozásukban gyakran mérnökökkel, programozókkal dolgozik együtt.

 

Első magyarországi tárlatának fókuszában a Mérgező antropocentrizmus című sorozat áll, amely az emberi populáció kiszolgáltatottságát, a fizikai test és a tudat változását tematizálja. Az emberiség – Kavarga értelmezésében – hamarosan megtagadja biológiai énjét, elválik fizikai testétől. Ám ez a különleges művészeti projekt nem pusztán az emberi és nem emberi közötti összefüggéseket kutatja, nem pusztán az organikus természet és a geometrikus technológia oppozíciójában mutatja fel a populáció változását, hanem mindenekelőtt az embert a világ középpontjává és végső céljává tevő antropocentrikus felfogás krízisében. Plexi hengerben, hasábban felhalmozott vagy esetenként önálló formává összeálló tárgyakat látunk, olyan hulladékokat és saját világukat túlélő anyagokat, amelyek egyfajta folyamként hömpölyögnek egy ingoványos, posztapokaliptikus tájban. A művész által a helyszínen installált tárlat egy poszthumán vízió nyomasztó világába vezeti be a látogatót.

Jegyinformáció

10441

Csipke Rózsika halott


A Tereskova néven énekesként is közismert alkotó a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult a kilencvenes években Sváby Lajosnál, Szabados Árpádnál és Maurer Dóránál. 1998 óta rendszeresen kiállít múzeumokban és galériákban; eddigi legnagyobb tárlatát 2007-ben a budapesti WAX Kultúrgyárban rendezték meg. Olyan fontos köz- és magángyűjteményekben őrzik a munkáit, mint például a budapesti Ludwig Múzeum, a dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet, a debreceni Antal–Lusztig-gyűjtemény vagy a berlini Kortárs Művészeti Múzeum. 1999-ben a budapesti Lövölde téren közzétett, Kortárs festőművész vagyok feliratú óriásplakátjával a művészeti szcénán túl is jelentős hatást gyakorolt. Az elhíresült plakát két évtizeddel későbbi új verziója Csipke Rózsika halott címmel látható 2019 májusától.

 

Az immár évek óta a szentendrei Régi Művésztelepen alkotó Nagy Kriszta x-T új kiállítása egy hatalmas helyspecifikus installáció. A tárlat arra a női tapasztalatra reflektál, amely a fehér lovon érkező herceg után történő végtelen vágyakozásként írható le. A MűvészetMalom ódon hangulatú tereiben újra szembesülhetünk a mesével, amely az átok révén százéves álomba taszított lányról szól. Rózsika története itt azzal a belátással zárul, hogy a királyfik nem megmentők, hanem maguk is áldozatok, mert a boldogsághoz vezető út átok sújtotta akadályain a fiúk ugyanúgy fennakadnak, mint a lányok, s ez nem ritkán végzetesen tragikus. A Grimm-mese narratívájának újraírásával olyan frivol hangoltságú kortárs projekt jött létre, amely egyszerre használ klasszikus és street art festészeti megoldásokat, irodalmi megformáltságú szövegeket, valamint alkalmi zenéket.

Jegyinformáció

10435