„TÜNDÉR REMÉNYEK”

Kovács János ismeretlen növények és bogarak felfedezőjeként, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményét gyarapító tudósként, majd a debreceni Református Kollégium professzoraként vált a hazai természetkutatás jelentős alakjává – mindemellett pedig a Légy jó mindhalálig című regény földrajztanárának, Nasónak a modellje. Arany hajdani kollégiumi társa nevelői állást vállalt Tisza Lajosnál, Geszten a legkisebb fiú, Tisza Domokos mellett, ennek köszönhető, hogy rövid időre Arany János is a törekvő, szorgalmas fiú mellé került tanérként.
Kovács természettudományokra, földrajzra, Arany poézisre, görögre oktatta Domokost 1951-ben, mindössze fél évig. Kapcsolatuk azonban a sűrű levélváltásoknak köszönhetően továbbra is élő maradt. „Édes Arany bácsi” megszólítással indította leveleit Domokos, amelyekhez majd mindig mellékelt verseket is az alábbi kéréssel: „felkérem önt, hogy előbbi szívességével és türelmével, kérlelhetetlenül bírálja meg őket”.
A kedves tanítvány azonban egyre súlyosbodó tüdőbetegségbe esett. Kovács János Olaszországba, majd Afrikába vitte, hogy gyógyuljon. Hiába. Tisza Domokos tizenkilenc évesen meghalt. Emlékének adózva igyekezett Arany a „geszti poéta” verseit megjelentetni – erről is szól az a levél, amelynek történetét filmünkben bemutatjuk.
Arany becses levele Kovács professzor családjában nemzedékről nemzedékre öröklődött. Dr. Andrássy Ernő mihályfalvi orvos, amatőr régész és múzeumalapító (Kovács professzor unokája) a levél hiteles másolatát át adta a Nagyváradi Tartományi Múzeumnak, onnan került a Nagyszalontai Arany János Múzeum gyűjteményébe. Érdemes végigkövetni sorsát.

 

„Nékem Arany János tanulótársam és barátom volt. Geszten a szomszédságban lakva, ismertem szomorú helyzetét, amibe a forradalom után jutott. Kapóra is jött a dolog, mert tanítványomat, Tisza Domokost, éppen a poézisbe kellett volna bevezetnem, amire természetesen őt láttam a legalkalmasabbnak. A magyar nyelvre, irodalomra se taníthatta senki illetékesebben tanítványomat, a görög nyelvvel is — amint tudtam róla — nagy előszeretettel foglalkozott, s abban is nem közönséges jártassága volt. A Tisza-fiúk apja pedig gyermekei nevelőinek a legjelesebb erőket iparkodott megnyerni s én a költészet, a magyar nyelv és irodalom, s a görög nyelv tanítására alkalmasabb nevelőt keresve se találhattam volna. így a nyert megbízás alapján felkértem Arany János barátomat ez állás elfoglalására. Ő ezt örömmel vállalta is, mikor arról is megnyugtattam, hogy a család nem vágyódik a fővárosba, állandóan Geszten akar tartózkodni, így a családján oly nagy szeretettel csüngő költő messze nem szakadhat el tőlök.”
(Kovács János)

ART CAPITAL 2018 – AZ ÉDENKERT NYOMÁBAN

Az Art Capital programok június 9–24. között látogathatók.

Az Art Capital kiállításai június 9-től látogathatók.

 

Részletes programunk a www.artcapital.hu honlapon található.

 

Fotó: Mohau Modisakeng: Átkelő. Mohau Modisakeng, Ron Mandos és a WHATIFTHEWORLD jóvoltából.

 

TALÁLT PIXELEK

Két, a nyolcvanas években egyazon szellemi műhelyből indult grafikus, a Los Angelesben kiteljesedő Bp. Szabó György (1953) és a Svédországban alkotó Palotai Gábor (1956) közös kiállítása a pixelek világába repíti a kiállításra érkezőket.

A két művész a Magyar Iparművészeti Főiskola grafika szakán ismerte meg egymást. Bp. Szabó György nevével elsőként alternatív zenekarok számára készített plakátok tervezőjeként találkozhatott a közönség; a zene későbbi munkásságának is meghatározó elemévé vált. Grafikusi pályáját Los Angelesben folytatta, ahonnan 2015-ben visszaköltözött Budapestre, s azóta is képzőművészként dolgozik. Palotai Gábor az Iparművészeti Főiskola után a Royal Swedish Academy of Fine Arts hallgatója lett. Hamar nevet szerzett a svéd szcénában, ahol a skandináv grafika eredeti hangú, kiemelkedő alkotójaként tartják számon. Kimagasló szakmai munkássága mellett több svédországi design-iskola elismert vendégtanára. Tervezőgrafikai praxisa mellett a design és az art direction számos területén dolgozik. Munkásságát eddig 18 Red Dot Design díjjal ismerték el.

A tárlat fókuszában az elválás és a találkozás, a nagyvárosi lét vibrációjának analóg és digitális megformálása áll: két képkorszak határainak kutatása és bemutatása.

 

ÚJRAGONDOLT CZÓBEL 3.0

 

A modern magyar festészet egyik legmeghatározóbb, nemzetközi rangú egyénisége, Czóbel Béla szinte pályakezdésétől kezdve, kortársai által is elismert módon befolyásolta a magyar festészet fejlődését és ott hagyta névjegyét az európai modernizmus több centrumában is. Már huszonhárom éves korában bemutatták műveit Párizsban, majd a Salon d’Automne és a Salon des Indépendants fauve termének állandó kiállítója lett. A nagybányai művésztelep reformerei közé tartozott és alapító tagja volt a budapesti Nyolcak csoportnak is. Később a hollandiai modernekhez csatlakozva Bergenben telepedett le, majd a németországi Die Brücke csoport munkájába is bekapcsolódott. Jelentős egyéni tárlatokat rendeztek műveiből Párizsban, Berlinben és New Yorkban. 1940-ben Szentendrén telepedett le. A legnagyobb hazai közgyűjtemények mellett a világ több jelentős múzeumában megtalálhatók művei.

Czóbel volt az első festőművész, akinek már életében múzeumot szenteltek Magyarországon. A szentendrei Templomdombon álló épület 1975-ös megnyitása óta eltelt több mint negyven évben sokan, köztük lánya, Lisa Czóbel is hozzájárultak a gyűjtemény gyarapodásához, ám az állandó kiállítás évtizedeken keresztül szinte alig változott. Az új állandó kiállítás koncepciójában a 2016-os felújítást és újrarendezést követően azonban nem az állandóra helyeztük a hangsúlyt. A múzeum anyagából válogató törzsanyag is meg-megújul: évről évre és a korábbiaktól eltérően nagyobb hangsúlyt kapnak Czóbel grafikái, amelyek külön, állandó termet kaptak a múzeumban. Mindemellett – megtörve az eddigi gyakorlatot – az állandó kiállítás egységébe hosszabb-rövidebb időre kölcsönzött magán- és közgyűjteményekből származó művek is láthatók, árnyaltabb és teljesebb képet nyújtva e kivételes és felmérhetetlenül gazdag œuvre-ről.

Az új kiállítás a festő pályaszakaszait az életmű kronológiáját követve, helyszínek szekcióira bontva mutatja be nagybányai indulásától a párizsi fauve korszakon, a Nyolcakhoz való csatlakozásának idején, majd a hollandiai éveken és a német expresszionisták körében töltött berlini perióduson át Párizsba való visszaköltözéséig, s végül az életmű zenitjét jelentő Párizs és Szentendre között ingázó hosszú időszakáig.

Több a raktár mélyéről előkerült, a korábbi állandó kiállításon nem szerepelt alkotás bemutatása mellett betekintést nyerhet a látogató néhány múzeumi főmű háta mögé is, ugyanis egy-egy most frissen feltárt kép az adott festmények hátoldalán átfestve, eltakarva, elrejtve szunnyadt az utóbbi időkig. E „kétoldalas” művek ezentúl körbejárhatók, mindkét oldalukról megtekinthetők lesznek.

Czóbel művei szétszóródtak a világban, mutatva azt, hogy festészete kelendő volt szinte egész pályafutása alatt, ahogy ma is az. Ugyanakkor fájó hiányt is jelent, hogy legerősebb korszakainak főműveit is megtizedelte az elmúlt több mint száz esztendő. A múzeum honlapján és a médiaszekcióban is megtekinthetők azok a főleg fekete-fehér archív fotókról ismert művek, amelyek holléte ma ismeretlen, de reményeink szerint legalább a legjelentősebbek előkerülnek és talán egyszer majd a múzeum gyűjteményét gyarapíthatják, hogy a Czóbelről kialakult eddigi színes kép még gazdagabban jelenhessen meg kiállításunkon.

Az idei újrarendezés koncepciójában a legnagyobb hangsúlyt Czóbel németországi expresszionizmusára helyeztük. Ebben az évadban zömmel olyan festmények egészítik ki a múzeum törzsanyagát, melyek a festő berlini periódusában, 1919–1925 között, a német expresszionisták, elsősorban a Die Brücke csoport tevékenységével párhuzamosan, velük részben együttműködve születtek. E képek döntő többsége külföldről, Németországból, Ausztriából, Franciaországból, sőt a tengeren túlról érkezett, s köztük számos olyan ritkaság is bemutatásra kerül, melyek még soha, vagy emberöltők óta nem szerepeltek hazai kiállításon. A legkomolyabb segítséget a Starnbergi-tó partján álló Buchheim Múzeum nyújtotta, ahonnan három, valóban ritkaságszámba menő, korábban ismeretlen Czóbel-mű érkezett.

Czóbel korai, posztimpresszionista és fauve periódusa szintén évről évre kiegészítésre szorul, s ezúttal is kiváló, főműveknek tekinthető alkotások egészítik ki a múzeum törzsanyagát. Közülük is kiemelkedik egy Nyergesújfalun festett tájképe, mely által a fauve-izmus hazai elterjesztéséhez köthető nyergesi korszaka első alkalommal látható e múzeum falai között.

 

MULANDÓSÁG RÖGZÍTÉSE – LECSUPASZÍTVA

 

Imre Mariann (1968) Munkácsy-díjas képzőművész, a Vajda Lajos Stúdió tagja. Munkái szerepeltek a 48. Velencei Képzőművészeti Biennálé magyar pavilonjában, számos műve található közgyűjteményekben, többek között a Magyar Nemzeti Galériában és a Ludwig Múzeumban.

Imre Mariann végtelenül kifinomult munkáiban gyakran jelenik meg egy szavakkal kifejezhetetlen, a tudaton túli érzékeléshez tartozó határterület, az anyagokon keresztül feltáruló spiritualitás: a lét misztikuma.

A művész évek óta kísérletezik az élet múlékony nyomainak, eltűnő emlékeinek rögzítésével. Legyen az érintés, ölelés, lehelet, lehulló szirmok, fenyőtüskék, egy illat vagy a kavicsokon áthaladó víz nyoma. A Szentendre Teremben ezúttal e különleges gondolkodás újabb rétegeibe tekinthet be a látogató.

Négy téma köré szerveződik a kiállítás: a víz, a lecsupaszított karácsonyfa, a hárs lehullott virága, valamint a gyöngy rózsafüzér (és a patak kövein megjelenő nyoma) köré.

 

A Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteményéből való két kivarrt betonkavics, amely a víz nyomát rögzíti a kőben. Ezeket a munkákat egészítik ki további kivarrt betonformák.

A karácsonyfa, amely egy élő fa átalakulásából keletkezik, különös mementója a keresztény ünnepkör egyik fontos szimbólumának, a szeretetnek. Az ellentmondásos jelenség, amely folyamán a fa lecsupaszodik és szomorú csontvázként kerül a szemétdombra, illetve az új technológiáknak köszönhetően a kerti komposztba – Imre Mariannál új értelmet nyer. Egyrészt a fenyőtüskéket örökítette meg több művében (a padlóba, illetve a falba varrta be nyomaikat), másrészt a legújabb munkáiban a megmaradt fenyőtörzsekből készít objekteket, monumentumot. A Szentendre Teremben a fenyők fenyegető ezüst arzenálként jelennek meg, sokféle értelmezést kínálva fel.

A gyöngy rózsafüzér ihlette munka, amelyet a művész Szárhegyen a patak vizében úszva talált, egyszerre beszél az „ora et labora” elvről, valamint az igaz és a hamis bonyolult viszonyáról. A helyspecifikus installációban a teklagyöngyök között alig felismerhetően bújnak meg az igazgyöngyök.

Muladi Brigitta

Kis gesztusok

Idén rendhagyó helyszínen, a MűvészetMalom udvarán láthatja a közönség a Föld napjához kapcsolódó alkalmi szentendrei tárlatot, amely ezúttal a land art műfajára fókuszál. A kiállításon szentendrei, illetve a környékbeli települések óvodásainak, diákjainak alkotásait tekinthetjük meg. A program ingyenes.

FIGYELEM! Ezen a hétvégén tekintsék meg és szavazzanak az óvodások és iskolások által készített alkotásokra a itt!

 

Kurátorok: Csillag Edina és György Gabriella

LÁTHATATLAN JELENLÉT

A Ferenczy Múzeumi Centrum Kortársítás módszertani mintaprojektje a kortárs képzőművészet múzeumi közvetítéséhez és iskolai oktatásához szeretne minden érdeklődő pedagógus, diák és szülő számára fogódzót adni.

A módszertani fejlesztés keretében megvalósult kiállítás kiindulópontja három kortárs műalkotás: Ásztai Csaba, Tóth Eszter és Vincze Ottó művei. A válogatásban fontos szempont, hogy a Ferenczy Múzeumi Centrum saját gyűjteményében lévő műveken keresztül indítottuk el a közös gondolkodást. Bár főként szentendrei művészek munkáit mutatjuk be, egy hasonló kiállításnak és egy hasonló értelmezési folyamatnak a tárgya lehetne bármely kortárs műalkotás.
Az értelmezés alapja mindig az átélés: minden mű megérinthet bennünket, valamiért tetszik, szeretjük. Fontos, hogy nem azért, mert híres, vagy mert benne van a tananyagban. Csak úgy, valamiért megtetszett, és eszünkbe jutott róla egy másik, arról még egy, meg még egy… Így hozzuk létre a hálózatot, melyben minden műalkotás kapcsolatban van legalább egy másikkal, vagy akár mindegyik összeköthető mindegyikkel.
A három műtárgy mentén – e képzettársítási játékkal – a képzőművészethez kapcsolódó fogalmakat és folyamatokat mutatjuk be úgy, hogy a miértekre együtt keressük a válaszokat.
 

Anna Margit / Ásztai Csaba / Bartl József / CsartanPetr / Csontó Lajos / Deim Balázs / Fülöp Gábor / Gerber Pál / Győrffy Sándor / Holdas György / Ilosvai Varga István / Jeges Ernő / Kis Varsó / Kmetty János / Korniss Dezső / Kósza Sípos László / Sorin Neamțu/ Ország Lili / Paizs Goebel Jenő / Szirtes János / Tóth Eszter / Vajda Lajos / Vincze Ottó
 
A kiállítás a Múzeumi és könyvtári fejlesztések mindenkinek című, EFOP-3.3.3-VEKOP-16-2016-00001 azonosító számú projekt múzeumi komponensének keretében jött létre, melynek szakmai megvalósítója a Szabadtéri Néprajzi Múzeum Múzeumi Oktatási és Módszertani Központ.
 


 

GYEREKKÉZZEL 3.0

A Bánáti Sverák Óvodai Program azzal a céllal jött létre szülői felajánlásokból, a Szentendrei Önkormányzat, az óvodapedagógusok és a Ferenczy Múzeumi Centrum összefogásával, hogy elősegítse az óvodás korú szentendrei gyermekek képzőművészeti alapképzését. A program keretében az óvodások múzeumi foglalkozásokon vesznek részt, melynek élményeit alkotásokba öntik. Ebben két szentendrei képzőművész is segíti a gyermekeket: Borsódy Eszter keramikus és Lehoczky Krisztina festőművész. Az alkotásokból május 26-án, szombaton 18 órakor nyílik kiállítás a Barcsay Múzeumban.

NINCS TÖBB TITOK!

Gerő László közgazdász, műgyűjtő az egyik legizgalmasabb magyarországi művészeti kollekció tulajdonosa. Jókora ívet felölelő gyűjteményének magja a bécsi akcionizmus, amely a test szenvedéseit orgiasztikus akciók formájában jeleníti meg. Günter Brus, Rudolf Schwarzkogler és mások mára klasszikussá lett alkotásaihoz számos korabeli és mai mű kapcsolódik a gyűjteményben Hajas Tiboron át Rita Ackermannig.

 

A nyolcvanas években a gyűjtőt főként az európai avantgárd, ezen belül a lírai absztrakt gesztusfestészet érdekelte – ezt jelzik Nádler István, Hencze Tamás, Klimó Károly korai művei, s aztán olyan nemzetközi sztárok alkotásai is, mint John Bock, Eva Schlegel vagy Martha Jungwirth. Kiemelt helyet foglal el a kollekcióban a kelet-európai festészet, kiváltképp a Lipcsei iskola, amelynek meghatározó képviselőitől (Neo Rauch, David Schnell, Christoph Ruckhäberle) szintén fontos műveket találunk a gyűjteményben.

 

Nagy számban találhatók alkotások olyan „különutas” művészektől, akiket az utóbbi két évtizedben aktívan foglalkoztatott a művészetfogalom megújítása, s akik a konvenciókat elvetve, műfajoktól függetlenül, de a múltból építkezve, azt továbbgondolva saját utakat keresnek. Olyan jelentős alkotók tartoznak ide, mint Daniel Richter, Birkás Ákos, Kicsiny Balázs, Szűcs Attila, Szarka Péter, Kamen Stoyanov, Batykó Róbert vagy Csákány István.

 

A gyűjtemény plasztikai részének meghatározó vonulata az objekt műfajának átalakulásához köthető. A performatív szobrászat irányába hatnak – többek között – Daniel Spoerri, Várnai Gyula, Szabó Ottó, Martin Henrik, Halász Péter és Anselm Reyle művei.

 

A kiállítás reprezentatív áttekintést ad Gerő László gondosan felépített, gazdag gyűjteményéből. Az elmúlt évtizedek kiemelkedő műveit láthatjuk a tárlaton: a közelmúlt sokszor titkok övezte, nagy hatású narratíváinak alkotásait.
 

 

UTAT NYITNI A SZABADSÁGHOZ

A Ferenczy-művészdinasztia szobrásztagja, Ferenczy Béni (1890–1967) a huszadik századi magyar szobrászművészet egyik legkiemelkedőbb képviselője. Egész élete során, a küzdelmesebb időszakokban is hű maradt a család valamennyi alkotója által képviselt értékekhez, a munka iránti tisztelethez, alázathoz és elkötelezettséghez.

Bátyjával, a festő- és grafikusművész Valérral és ikertestvérével, Noémivel, a modern magyar kárpitművészet megújítójával Nagybányán nevelkedtek fel, miközben eljutottak Európa jelentősebb kulturális központjaiba is. Szüleik, a nagybányai művésztelep legnagyobb tekintélyű alapító tagja, Ferenczy Károly és a festőművésznek induló Fialka Olga révén rendkívül széles műveltségre tettek szert. Szociális érzékenységükkel pedig fogékonnyá váltak a társadalmi problémák iránt. Ferenczy Bénit ez indította arra, hogy részt vegyen a Tanácsköztársaság munkájában, ami miatt évekig külföldi emigrációban kellett élnie.

A klasszikus szobrászati ismeretek elsajátításával párhuzamosan a kezdeti évtizedekben Ferenczy Bénire az avantgárd irányzatok közül elsősorban a kubizmus és az expresszionizmus hatott, majd az 1930-as évektől tudását kiegyensúlyozott, a humánum tiszteletén alapuló, monumentális hatású szobrok, érmek és különleges szépségű grafikák készítésében kamatoztatta. Az 1956 novemberében bekövetkezett egyéni tragédiája csak rövid időre akadályozta meg művészetének folytatásában. Jobb oldalára megbénult, de az alkotás iránti vágy olyan erős volt benne, hogy lassan, fokozatosan megtanult bal kezével rajzolni, majd mintázni. Ezekre az évekre különösen igazzá vált, hogy a művészet nemcsak a valósághoz kötötte, hanem létformát és egyben a szabadságot is jelentette számára. Ezért is tartotta őt példaképének számos író és költő, a későbbi szobrászgenerációk pedig iskolateremtő mesterként tekintenek rá.

Kurátor: Bodonyi Emőke