Nincs több titok!


Április 8-tól szeptember 9-ig volt látogatható a MűvészetMalomban a Nincs több titok! – Válogatás a Gerő-gyűjteményből kiállításunk, mely  reprezentatív áttekintést adott Gerő László gondosan felépített, gazdag gyűjteményéből. Gerő László közgazdász, műgyűjtő az egyik legizgalmasabb magyarországi művészeti kollekció tulajdonosa. Jókora ívet felölelő gyűjteményének magja a bécsi akcionizmus, amely a test szenvedéseit orgiasztikus akciók formájában jeleníti meg. Günter Brus, Rudolf Schwarzkogler és mások mára klasszikussá lett alkotásaihoz számos korabeli és mai mű kapcsolódik a gyűjteményben Hajas Tiboron át Rita Ackermannig. Tehát az elmúlt évtizedek kiemelkedő műveit láthattuk a tárlaton: a közelmúlt sokszor titkok övezte, nagy hatású narratíváinak alkotásait.

Most online katalógus jelent meg a tárlatról!
A kiadvány itt elérhető.

 

8818

Hamarosan újra látogatható a Kmetty Múzeum


Kmetty János – Az örök kereső címmel nyílik állandó kiállítás a szentendrei fő téren.

Kmetty Jánost a kubizmus egyik hazai megismertetőjeként tartjuk számon, bár nem vette át annak minden jellegzetességét: egy saját festői világához igazított, egyénileg értelmezett változatát alakította ki. A művész alapvető feladatának tartotta, hogy a festészet szemléleti igazságait és a kor szellemét egyaránt megtalálja. Alkotói programjának összegzéseként nevezte magát keresőnek, és erre utalnak Kassák Lajos szavai is: „Állandóan munkában van, nem azért, mintha eddig még nem bukkant volna rá semmi érdekesre és érdemesre, hanem azért, mert mindannál, amit eddig talált, még jelentősebbet szeretne a napvilágra hozni.”

Az életmű áttekintéséhez a Ferenczy Múzeumi Centrumban őrzött alkotásokat hazai köz- és magángyűjteményekből kölcsönzött, ritkán látható remekművek egészítik ki, és a kiállítás időközönkénti átrendezésével a legfrissebb kutatási eredmények is követhetővé válnak.

A múzeum 1981-es megalapítása óta most először került sor jelentős felújításra, amelynek eredményeképpen európai színvonalú kiállítótér jött létre a hazai múzeumok fejlesztését szolgáló Kubinyi-pályázat, valamint Szentendre Város Önkormányzatának támogatásával.

A felújított épület ünnepélyes felavatása és a Kmetty János – Az örök kereső tárlat megnyitója 2018. december 8-án  18 órakor lesz.

 

8801

Egyedi múzeumpedagógiai programot indítottunk


Múzeumpedagógusaink egyedi, korosztályokra szabott programot dolgoztak ki a Világok között – Vajda Lajos élete és művészete tárlathoz kapcsolódóan.

A részletes leírás itt található.

8792

Szenior Szerda


Kurátori tárlatvezetés  teával és karácsonyi aprósüteménnyel a Világok között – Vajda Lajos élete és művészete és  a „Mégis legyen kiállítás…” – Vajda Júlia élete és művészete című kiállításokon.

Belépőjegy: 1000 Ft

A programra kérjük regisztráljanak a következő címen: regisztracio@muzeumicentrum.hu

 

Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja.

8785

Művészek dedikálnak


Közkedvelt programsorozatunk folytatásában Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrásszal találkozunk: Bodonyi Emőke művészettörténész, kurátor beszélget vele művészetről és életről, valamint alkalom nyílik a művész katalógusainak dedikáltatására is. (A programon lehetőség lesz kedvezményes vásárlásra.)

A programra a belépés díjtalan.

8782

Kurátori tárlatvezetés


Muladi Brigitta kurátori tárlatvezetése Rényi Katalin tárlatán.

Rényi Katalin (1951, Bp.) az akkori Iparművészeti Főiskola (ma MOME) grafika szakán diplomázott, azonban kiállításokról ismert művei a festészet körébe tartoznak. Pályája 1979-ben összefonódik a Szentendrei Művészteleppel, ahol a grafikai műhelynek, és 1987-től már festők csoportjának is tagja.

Műveit láthatta a közönség például a Budapest Galériában, a Vigadóban, az Olof Palme Házban, a Körmendi galériában. Verseskötetét és festményeit a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum mutatta be.

A 21 gramm kiállítás több évtizedet fog át. Rényi Katalin művei a létezés gyötrelmeit és az alkotás szabadságát egyaránt manifesztálják, legyen az négyméteres akvarelltekercs, gesztusfestmény, finom, kristálytiszta szabadkézi rajz vagy szabadvers. Belső útjaira kísérhetjük el a művészt, akinek mindig megújulni képes energiái, magas hőfokú érzelmei beépülnek műveibe, azok így a születés-teremtés és halál-átalakulás dinamikus egységeivé válnak. A végtelen felé nyitott új képei, meggyötört felületű asszemblázsai az arany és az ezüst használata során áttetszővé, könnyűvé válnak, ellentétet és egységet képezve a korábbi nehéz földszínekkel: feketékkel, vörösekkel, okkerekkel telített súlyos képtereivel.

 

„A Rényi Katalin által létrehozott művészet ihletettsége ebből az alázatos belátásból ered – és kivétel nélkül mindig a szakralitáshoz viszi a látogatót. A lélekhez, amely a hiú emberi világban talán csak 21 gramm, sokan mégis nehezen viselik a súlyát.” Gulyás Gábor

 

Belépőjeggyel látogatható.

 

Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja.

8780

Juhász Anna sorozata múzeumunkban


A 21 gramm – Rényi Katalin kiállításához kapcsolódóan debütál Juhász Anna irodalmár a Ferenczy Múzeumi Centrumban havonta jelentkező új sorozata!

Rényi Katalin 21 gramm című kiállításában a festőművésszel Juhász Anna beszélget.
Közreműködik: Börcsök Enikő és  Hegedűs D. Géza színművészek,  Horváth Kornél ütőhangszeren.

A kiállításon és a november 24-i esten belső útjaira kísérhetjük el a művészt, akinek mindig megújulni képes energiái, magas hőfokú érzelmei beépülnek műveibe, azok így a születés-teremtés és halál-átalakulás dinamikus egységeivé válnak. A beszélgetést felolvasószínház kíséri – Rényi Katalin versei elevenednek meg a kiállítási térben.

8734

Gondolatok Vajda Lajoshoz


Némi magyarázatra szorul, hogyan kerültem ide. Annyi idő után.

Gulyás Gábor beszélt a közelgő nagy Vajda kiállításról, és arra kért, hogy egyfajta köszöntő beszédet mondjak az ünnepélyes megnyitón, mivel úgy véli, a hetvenes években idevándorolt akkori fiatal művészek közül az én munkásságom köthető leginkább Vajda Lajoséhoz. Meg kell mondjam, nagyon meglepődtem, mert ilyet eddig senki nem vetett fel, s nem is annyira a felvetésen, hanem egyáltalán. Először megijedtem a feladattól. Másodjára is. Aztán gondolkodóba estem, igaza lehet-e Gábornak abban, Vajda annyira hatott rám, hogy ez látszik is. De hát hogyan jövök én ahhoz, hogy a magam szerény művészetét Vajdáéval összevessem? Ráadásul most, hogy e súlyos feladatot elvállaltam és komolyabban belemerültem a róla szóló írások tanulmányozásába, rá kellett jönnöm, azokhoz hozzátenni nem tudok. Tehát más megközelítéshez kell folyamodnom – gondoltam –, aztán Gábor kezembe adta a fonalat, beszéljek arról, hogyan hatott rám Vajda művészete, és mit jelentett nékem a Vajda Stúdió. Így már mindjárt más, véltem, de aztán rájöttem, még nehezebb a dolgom.

Nem volt mit tenni, elmentem a szentendrei MŰVház megyei könyvtárába, a legfelső polcról lesodortam a Vajdáról szóló könyveket. Ott laktam a MŰVház mögött Ládi Lacival, meg Medvével, ha valaki még emlékszik arra a bozontos alakra.

Egy Vajda könyvet kinyitottam, a legkisebbet. Rádöbbentem, ismerem ezt a srácot személyesen…

Meleg nyári este volt, a Kék Duna előtti króm-oxid zöldre festett vasszékeken ülve feLugossy Laca még egy kör unikumot rendelt Józsitól. Nem volt gond, hozta rendre, a „hitel nincs” tábla nem nekünk szólt. A látszat ellenére mindenkinek volt valami munkája. Józsi tudta, megadjuk a tartozást.

A Duna felől enyhe halszagot kavart a rév, s hozta a szél, miközben a kishajó utas nélkül kikötött, a motorja utolsó pöffentéssel megállt. De mégis, mintha valaki kiszállt volna. Egy sovány figura suhant el nagy léptekkel mellettünk. Bal hónalja alatt egy kopott mappa, a haja lobogott a lenge szélben, bő nadrágjában a lábai úgy jártak, mint harangban az ütő, olyan Gazember módra. Felénk fordult, az unikumozó vidám társasághoz, épp Laca remekelt. Ha minket akkor a jó Isten lekever, a Duna-part néma és sötét. De nem tette, s nem is igen tudta volna, mert az unikum ebben az esetben erősebb volt nála. Bár meg kell jegyezzem, a rendszerváltáskor tapasztaltuk meg, hogy az igazi nem édes, hanem keserű. Ha mindenben, akkor az unikumban is ott lakik a jó Isten, meg a cukorban is – így elmélkedtünk.

A fiatal férfi – olyan velünk egykorú – egy pillanatra megállt, felénk fordulva jobb karját felemelte, két ujjával úgy mutatott fel az ég felé, de kicsit felénk is, mint Jézus a szentképeken. Jól ismerem ezt a mozdulatot, kisgyerekkoromban Mezőszemerén a szobánk falán függő olajnyomaton pontosan ilyen ujjfelmutatást néztem hosszasan minden este, és minden reggel. Vártam is meg nem is, hogy Jézus lelépjen hozzám. Most itt megint, mintha ez az alak azt mondta, üzente volna a felmutató ujjaival: srácok, na ne hülyéskedjetek, ide jöttök Szentendrére nevetgélni? Ez komoly dolog. Művészet, értitek, csak az van, művészet. Azt kell csinálni!

Mi történik itt?  Sokat ittunk volna? Mert hát unikum volt az akkori fű.

Ef Zámbó előkapta szuper nyolcas rugós okos felvevőjét, tekert egyet rajta, ezt lekapom, ilyen nincs!

Isten bizony a hideg kirázta a hirtelen lefagyott egész társaságot…

Új voltam Szentendrén, nem sok embert ismertem még. Kérdezem ef Zámbó Öcsit, ki ez a fura srác?

Ő Lajos – válaszolt – Zalaegerszegről, a titokzatos, néha látom rajzolni a sikátorban, de ha észrevesz, összecsapja a mappáját és eltűnik. Olyan, mint aki itt is van, meg nincs is.

Ezek szerint nem tagja a Vajda Stúdiónak? – kérdem – ti mindenkit bevesztek, még engem is.

Nemigen – mondta Öcsi –, a templomdombi kipakoláskor is elkülönülve tett ki egy vonalas ceruzarajzot, fura volt, plusz koponyát rajzolt a fejébe. Nem barátkozik, akkor is csak Dezsővel (Korniss-szerk) beszélgetett röviden, aztán lekapta a munkáját és eltűnt. Pesten már volt egy kiállítása egy haverjánál. Párizsban is élt néhány évet, azt mondják.

Párizsban? – kérdően néztünk egymásra. Jó, ha Bécsbe kapunk útlevelet. Ha Bécsig eljutsz, onnan Párizs már csak egy ugrás, Nyugaton vagy – okított Öcsi, – de én nem kapok útlevelet, tette hozzá.

Akkor még más világ volt.

Mikor, hogy-hogy, ez nem most van?

Az idő mint olyan, relatív kisebbségben van a kozmoszban, így itt a Földön is – mondta bölcsen Laca. Hallgass Frank Zappát, ha jót akarsz magadnak. Na, ettől jól összezavarodtam. Ezek már tudnak valamit!

Imrém – folytatta Laca – én már láttam a mappáját, nékem megmutatta. Azt hiszem, kicsik vagyunk még. Amit látsz itt a városkában, az csak illúzió. Western díszlet. Valóságban már ott van Lajos mappájában a papírokon, az újságlapokon. Ahogy húzza vonalat, úgy tűnik el egy-egy ablak, benne a motívum, templomtorony, sikátorlépcsők, lépésről lépésre és helyére tölti fel magát az illúzió… Ahogyan gyűlnek a rajzok a mappájában, ő maga is úgy soványodik, fogy el, átmegy a lapjaiba. Akkor még nem tudtuk, hogy halálos beteg és néhány év múlva meg fog halni.

Ki törődött a halállal? Lajos biztosan érezte a közeli halált, talán azért rajzolt a fejébe koponyát.

Valami mást kellene csinálnunk! Mit? Kérdően néztünk Lacára.

– Öcsi, te fess fitnesz hóembereket, én lehet birkákat, hogy nékem is legyenek követőim, Pepe, te fiatal vagy és szabad, azt csinálsz, amit akarsz, és Bukta te meg huzigáld a vonalakat, mintha Szemerén lennél a mezőn, úgy is mindig siránkozol, rég voltál otthon. Senki, de senki ne próbálkozzon úgy rajzolni, mint Lajos. Eleve kész kudarc.

Bernáth(y) Sanyi, a misztikus bölcs, megsimította hosszú szőke szakállát, majd azt mondta:

– Ti csak  iszogassatok, unikumozzatok, ücsörögjetek, poénkodjatok a Kék Duna teraszán. Joggal mondta ezt, hiszen köztudott volt, hogy együtt festett Selmecbányán Csontváryval. De annyi bizonyos, hogy keverte neki a festéket a Tátrában. Sanyi, aki mindenkit ismert, de még ezen felül másokat is, valamint Pesten is otthonosan mozgott, emiatt némi tisztelet övezte körünkben, folytatta: azt hiszitek művészek, költők vagytok. Hogy is van ez?

– A mosónők korán aktok – jegyezte meg erre ef Zámbó.

Hoppá!

Állj meg ember!

– Vajda a képzőművészet József Attilája, de megfordítva is mondhatom, Attila a költészet Vajda Lajosa – magyarázta Bernáth(y). Értem én, de jobb, ha tudjátok, láttam a pesti kiállítását egy lepukkant műteremben, úgy tudom, Ámos lakik ott. Igaz, Lajos sokat foglalkozik önmagával, Rembrandt óta nem találkoztam ekkora figurával, aki folyton magát rajzolja.

Így nyomtuk akkoriban, ilyen fellengzősen.

Nem Szentendrét, a világot akartuk megváltani. De még Pestet se tudtuk bevenni, bár néhány támadást azért indítottunk.

– Evvel elkéstetek, a hőskor lezajlott – folytatta Sanyi, szóval ott álldogált a terem sarkában, epedve várta a látogatókat, s közben folyton köhécselt. Ám gondoljátok meg, ezek után mit kerestek itt Szentendrén. Lajos a mappájába mindent leszedett. Bukta, te faluról jöttél, tudod mi az, learatni!

– Le igen, de fel nem – poénozott fe Lugossy Laca, a téma az utcán hever, seperjük össze a maradékot. Fiúk, mondom néktek, ez a fickó akkora, hogy egyszer róla nevezitek el a társaságot. Nincs egyedül, többen vannak, itt jönnek-mennek a városban, fura alakok, de nem úgy, mint mi, akik kikiáltottuk magunkat fura figuráknak. Ők másképp azok. Nem farmert viselnek, kopott bársonykabátban, langaléta nadrágban, lyukas cipőben, hónuk alatt mappával sietnek ide-oda, nézegetik az épület homlokzatokat. Néha összefutnak a patak parti kocsmában, izzóan beszélnek a művészetről, Párizsról, kitárják egymásnak a mappáikat, aztán eltűnnek egy sikátorban, vagy futnak a HÉV-hez. Ámos, Czóbel, Korniss, Lajos meg a többiek.

– Párhuzamos világokban élünk, más magyarázat nincs – állapítja meg Laca, aki mindig tudott olyan megnyugtató bölcsességet mondani, amit nem lehetett überelni.

De kérdezzétek meg őt magát. Minden este, amikor visszarévezik Monostorról, itt megy el a Kék Duna előtt. Jól figyeljetek, mert a lába nem ér le a földre, olyan könnyű…, hangtalanul jár. A mappája mindig nála van. Legközelebb elálljuk az útját, körbevesszük.

– Lajos, állj közénk!

Ám ebben a pillanatban a pislákoló Görög utcából két csendőr fog kanyarodni felénk. Vajda visszafojtja majd köhögését, Öcsike halkan suttogja ezután, csendőr, tilosat ne ints, erre mi egyre gondolva behúzódunk a hársfa óvó lombjai mögé.

Miután elhaladnak, mi kórusban újra szavaljuk:

Lajos, állj közénk!

Ő hátrasimítja majd dús haját, lenge nadrágját fodrozni fogja a szél, kopott bársonyzakóját összehúzza, két köhögés között csak annyit mond halvány mosollyal: Gyerekek, na ne hülyéskedjetek. A mappa az enyém. Benne a műveim, rövid földi életem lenyomatai, nem adom, ha nem haragszotok.

De a nevemet, ha annyira szeretnétek, használjátok nyugodtan, ám jegyezzétek meg, a művészet minősége nem ezen múlik.

Lángoljatok, égjetek, mint én.

 

Mezőszemere, 2018. november 10.

 

Bukta Imre

 

Elhangzott 2018. november 10-én 17 órakor a Szentendrei Városháza Dísztermében.

 

 

 

8727

Családi nap


Családi nap a Ferenczy Múzeumban – programok minden korosztály számára!

10–13 óráig adventi workshopok a fogadótérben
11 órától Galambos Ádám evangélikus teológus, az Asztali beszélgetések – programsorozat szerkesztője tárlatvezetése
11–13 óráig kiállítótermi játék és alkotás

A workshopon való részvétel ára:  500 Ft/ fő (7 év alatti gyerek egy kísérőjének ingyenes)

A tárlatvezetésen a műtárgyak védelme miatt a részvevők száma korlátozott, ezért regisztrációhoz kötött: regisztracio@muzeumicentrum.hu; belépőjeggyel látogatható.

 

 

Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja.

 

8722

Kmetty János – az örök kereső


A felújított Kmetty Múzeum ünnepélyes felavatása és a Kmetty János – Az örök kereső című állandó kiállítás hivatalos megnyitója 2018. december 8-án, szombaton 18 órakor lesz Szentendre Fő terén.

A vendégeket üdvözli:
Gulyás Gábor
a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója

A felújított múzeumot felavatja:
Krucsainé Herter Anikó
kulturális ügyekért felelős helyettes államtitkár

Köszöntőt mond:
Verseghi-Nagy Miklós
Szentendre Város polgármestere

A kiállítást megnyitja:
Klimó Károly
képzőművész, egyetemi tanár

Kurátora:
Bodonyi Emőke
művészettörténész

A Kmetty Múzeum felújítását az Emberi Erőforrások Minisztériuma és Szentendre Város Önkormányzata támogatta.

Kmetty Múzeum Szentendre, Fő tér 21.
A kiállítás megtekinthető: hétfő kivételével minden nap 10-től 18 óráig.

8720