Világok között


Több mint két évnyi szakmai előkészítést követően 2018 novemberében megnyílt Szentendrén, a Ferenczy Múzeumban (Kossuth u. 5.) a Világok között – Vajda Lajos élete és művészete című nagyszabású kiállítás.
 
Az 1908–1941 között élt Vajda – a hazai művészettörténészek konszenzusos megítélése szerint – a modern magyar képzőművészet meghatározó, sokak szerint a legfontosabb képviselője, aki szorosan kötődött Szentendréhez. Eddigi legteljesebb – túlzás nélkül: nemzetközi jelentőségű – tárlatán mintegy százötven alkotását láthatja a közönség (köztük több művet első alkalommal). A tárlat előkészítését egy 2016 márciusában megalakult munkacsoport végezte Passuth Krisztina, Pataki Gábor, Radák Judit, Boros Lili, Petőcz György és Szabó Noémi részvételével. A kiállítás vezető kurátora Szabó Noémi, a Ferenczy Múzeumi Centrum Művészeti és Muzeológiai Főosztályának vezetője.
 
A kiállítás része három kis film, melyek Vajda Lajos képeinek felhasználásával készültek, a kiállítás társkurátora, Petőcz György tanulmányai alapján. A koncepció kidolgozása Gerhes Gábor és Horváth Dániel munkája. Az art director és a sound designer Horváth Dániel volt, az animációkat pedig Palotás Kincső valósította meg.
 
Vajda Lajost (1908–1941) a szűkebb és tágabb szakmai közeg az 1930-as évek legjelentősebb hazai művészének tartja. Magányos, egyedi, páratlan életmű – hangzik el legtöbbször munkássága kapcsán. Valóban, Vajda egyes korszakait áttekintve egy enigmatikusan filozofikus, korát megelőző, egyfelől konstruktív, másfelől elementárisan expresszív, sok tekintetben „konceptuális”, formailag pedig olykor távolságtartó, máskor mélyen drámai hangvételű életmű sokszínű képe rajzolódik ki. Magányos alkotó volt, de korántsem társtalan. Művészi öntörvényűsége és tehetsége nem viselte az esztétikai, formai és társadalmi kötöttségeket, azonban éppen korának szelleme biztosította tudatosan vállalt kívülállásának keretrendszerét.
 
A Ferenczy Múzeumi Centrumban megrendezett kiállítás nem az újra felfedezésre váró, magányos alkotót kívánja bemutatni, hanem az életmű alakulásának külső és belső okait kutatja az egyes műcsoportokat a korszak tágabb és a művész szűkebb, személyes narratívájába illesztve.
 
A művészi útkeresés 1922-től 1930-ig tartó évei nagy hangsúllyal szerepelnek a kiállításon. Ennek egyik oka, hogy ekkor készült munkái eddig viszonylag ismeretlenek maradtak. Érdekes ez az időszak azért is, mert Vajda életművének kettőssége már pályája legelején tetten érhető: a család és a vidéki környezet meghitt nyugalma áll szemben a világba való kitekintés izgalmával. Vajda horizontjának kitágulásához nagyban hozzájárultak a Képzőművészeti Főiskolán megismert társak, akik – rövid ideig Kassák Lajos köré tömörülve – a konzervatív művészeti szellemiség helyett az európai konstruktivista és szürrealista tapasztalatok felé keresték útjukat.
 
Vajda nagy tanulóidőszaka azonban 1930 és 1933 közötti párizsi tartózkodása volt, ahol nemcsak művészetelméleti tudását mélyítette el, hanem a modern orosz filmművészet hatására fotómontázsokat is készített. Egy 1934-ből megmaradt fotó tanúskodik arról, miképp képzelte el Vajda a Párizsban született, szociálisan érzékeny montázsainak és megindítóan érzéki rajzainak monumentális ikonosztázba rendezését. Figyelme már Párizsban is, de hazatérése után egyre inkább a keleti, ortodox vallási közösségek szellemisége és az archaikus életformák felé irányult, kutatásának fő terepe pedig Szentendre és a környék „érintetlen” falvai lettek, amiben rövid ideig Korniss Dezső volt társa. A szentendrei vonalrajzok modern világtól való elfordulását azonban a legkevésbé sem a nosztalgia, hanem a koncentrált megfigyelés és formai analízis vágya hajtotta, hogy végül 1937 környékén a látható világ puritán, vonalig lecsupaszított struktúráját felváltsa a dekonstrukció és az absztrakció. Szentendre mint téma eltűnt; feloldódott az egymásra vetülő, jól ismert motívumok (templomtornyok, sírkövek és fűzfaágak) vonaltengerében. 1938-ban már az archaikus-primitív-törzsi művészet ősi formarendje uralkodik Vajda maszkjain és szürrealista tájképein, majd minden vizuális, képi konvenciót végképp maga mögött hagyva – a hazai kortárs művészetben valóban társtalanul – az önmagáért megszülető vonal elementáris erejű expresszivitásában és szubjektivitásában oldódik fel egész művészete és lénye.
 
Vajda Lajos halálakor, 1941-ben harminchárom esztendős volt; életműve kompromisszumoktól mentes válaszadás a filozófiai és történelmi válságokkal terhes 30-as évek általánosan felmerülő kérdéseire, melynek művészi analógiái és párhuzamai nemcsak az európai, hanem az észak amerikai kortárs művészetben is megtalálhatók.
 
Vajda Lajos kiállítása közel százötven mű bemutatásán keresztül – melyek közül harminc alkotás külföldi magángyűjteményekből érkezik – vázolja fel e munkásság fontos fordulópontjait és kérdéseit, a kiállítást kísérő katalógus tanulmányai pedig tágabb környezetbe helyezik életművét.
 
A kiállításhoz szervesen kapcsolódik Vajda Lajos felesége, a szintén jelentős festőművész Vajda Júlia (1913–1982) tárlata a Szentendrei Képtárban „Mégis legyen kiállítás…” – Vajda Júlia élete és művészete címmel. Erre az alkalomra jelenteti meg a szentendrei múzeum Petőcz György nagymonográfiáját a művészről.
 

 

8644

Kurátori tárlatvezetés az Újragondolt Czóbel 3.0 tárlaton


Az évről-évre megújuló Czóbel-kiállítás kurátora, Barki Gergely művészettörténész tárlatvezetése az Újragondolt Czóbel 3.0  Híd a ‘die Brücke’-hez – fókuszban Czóbel expresszionizmusa kiállításon.

Czóbel volt az első festőművész, akinek már életében múzeumot szenteltek Magyarországon. A szentendrei Templomdombon álló épület 1975-ös megnyitása óta eltelt több mint negyven évben sokan, köztük lánya, Lisa Czóbel is hozzájárultak a gyűjtemény gyarapodásához, ám az állandó kiállítás évtizedeken keresztül szinte alig változott. Az új állandó kiállítás koncepciójában a 2016-os felújítást és újrarendezést követően azonban nem az állandóra helyeztük a hangsúlyt. A múzeum anyagából válogató törzsanyag is meg-megújul: évről évre és a korábbiaktól eltérően nagyobb hangsúlyt kapnak Czóbel grafikái, amelyek külön, állandó termet kaptak a múzeumban. Mindemellett – megtörve az eddigi gyakorlatot – az állandó kiállítás egységébe hosszabb-rövidebb időre kölcsönzött magán- és közgyűjteményekből származó művek is láthatók, árnyaltabb és teljesebb képet nyújtva e kivételes és felmérhetetlenül gazdag œuvre-ről.

Az új kiállítás a festő pályaszakaszait az életmű kronológiáját követve, helyszínek szekcióira bontva mutatja be nagybányai indulásától a párizsi fauve korszakon, a Nyolcakhoz való csatlakozásának idején, majd a hollandiai éveken és a német expresszionisták körében töltött berlini perióduson át Párizsba való visszaköltözéséig, s végül az életmű zenitjét jelentő Párizs és Szentendre között ingázó hosszú időszakáig.

Több a raktár mélyéről előkerült, a korábbi állandó kiállításon nem szerepelt alkotás bemutatása mellett betekintést nyerhet a látogató néhány múzeumi fő mű háta mögé is, ugyanis egy-egy most frissen feltárt kép az adott festmények hátoldalán átfestve, eltakarva, elrejtve szunnyadt az utóbbi időkig. E „kétoldalas” művek ezentúl körbejárhatók, mindkét oldalukról megtekinthetők lesznek.

Czóbel művei szétszóródtak a világban, mutatva azt, hogy festészete kelendő volt szinte egész pályafutása alatt, ahogy ma is az. Ugyanakkor fájó hiányt is jelent, hogy legerősebb korszakainak fő műveit is megtizedelte az elmúlt több mint száz esztendő. A múzeum honlapján és a médiaszekcióban is megtekinthetők azok a főleg fekete-fehér archív fotókról ismert művek, amelyek holléte ma ismeretlen, de reményeink szerint legalább a legjelentősebbek előkerülnek és talán egyszer majd a múzeum gyűjteményét gyarapíthatják, hogy a Czóbelről kialakult eddigi színes kép még gazdagabban jelenhessen meg kiállításunkon.

A program a Múzeumok Őszi Fesztiválja része.

Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az  info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja.

8390

21 gramm


Rényi Katalin (1951, Bp.) az akkori Iparművészeti Főiskola (ma MOME) grafika szakán diplomázott, azonban kiállításokról ismert művei a festészet körébe tartoznak. Pályája 1979-ben összefonódik a Szentendrei Művészteleppel, ahol a grafikai műhelynek, és 1987-től már festők csoportjának is tagja.

Műveit láthatta a közönség például a Budapest Galériában, a Vigadóban, az Olof Palme Házban, a Körmendi galériában. Verseskötetét és festményeit a közelmúltban a Petőfi Irodalmi Múzeum mutatta be.

A 21 gramm kiállítás több évtizedet fog át. Rényi Katalin művei a létezés gyötrelmeit és az alkotás szabadságát egyaránt manifesztálják, legyen az négyméteres akvarelltekercs, gesztusfestmény, finom, kristálytiszta szabadkézi rajz vagy szabadvers. Belső útjaira kísérhetjük el a művészt, akinek mindig megújulni képes energiái, magas hőfokú érzelmei beépülnek műveibe, azok így a születés-teremtés és halál-átalakulás dinamikus egységeivé válnak. A végtelen felé nyitott új képei, meggyötört felületű asszemblázsai az arany és az ezüst használata során áttetszővé, könnyűvé válnak, ellentétet és egységet képezve a korábbi nehéz földszínekkel: feketékkel, vörösekkel, okkerekkel telített súlyos képtereivel.

„A Rényi Katalin által létrehozott művészet ihletettsége ebből az alázatos belátásból ered – és kivétel nélkül mindig a szakralitáshoz viszi a látogatót. A lélekhez, amely a hiú emberi világban talán csak 21 gramm, sokan mégis nehezen viselik a súlyát.” Gulyás Gábor

 

A kiállítás 2019. február 17-ig tekinthető meg.

 

Fotó: Rényi Katalin: A lélek szárnyai, olaj, vászon, 155 × 165 cm, Deim Balázs, Ferenczy Múzeumi Centrum

8384

Világok között │ “Mégis legyen kiállítás…”


A Ferenczy Múzeumi Centrum tisztelettel hívja Önt és partnerét a két kiállítás közös megnyitójára 2018. november 10-én 17 órakor a Szentendrei Városháza dísztermébe.

A vendégeket üdvözli: Gulyás Gábor múzeumigazgató

Köszöntőt mond: Gyürk Dorottya Szentendre kulturális alpolgármestere

A kiállítást megnyitja: Bukta Imre Munkácsy-díjas képzőművész

Közreműködik: Majtényi Eszter zongoraművész

Kurátorok: Petőcz György, Szabó Noémi

 

A kiállítások 2018. november 10-én 18 és 20 óra között ingyenesen tekinthetők meg.

 

 

 

8381

A múlt rétegei


Mit jelent a szondázó rétegkutatás? “A múlt rétegei” a restaurátori kutatásokról, azon belül a szondázó rétegkutatásról fog szólni a november 11-i családi délelőttünk.

Tárgydoktoraink Lukács Katalin és Schrett László restaurátorok megmutatják, miként alkalmazható a szondázó rétegkutatás, mely a restaurálás egyik fontos kutatási módszere. Ennek segítségével válnak láthatóvá azok a rétegek, amelyek évtizedek, évszázadok alatt rákerültek a műtárgyakra. Ezzel a kutatási módszerrel állapítható meg egy felületen az eredeti festett réteg is.

 

A bemutatón erről a módszerről hallhatnak, láthatnak ízelítőt a résztvevők és ki is próbálhatják magukat, kutató restaurátorként.

 

A belépő ára: 500 Ft/fő.

 

A program a Múzeumok Őszi Fesztiválja (oszifesztival.hu) része.

 

Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja.

8377

A Nagy Család – agyagozás és zenés tárlatvezetés Szabó Enikővel


Kovács Margit kerámiáit egy különleges, zenés-énekes tárlatvezetés keretében ismerhetik meg a látogatók. A vezetés után agyagozásra várjuk a családokat.

Különleges tárlatvezetés Szabó Enikővel és zenekarával. Az együttes üde színfolt hazánk zenei palettáján. Az ének-népzene szakon végzett énekeső olyan közismert művészek mellett is megcsillantotta tehetségét, mint Balogh Kálmán citeraművész, a Balázs Elemér Group, az Ökrös együttes, a Honvéd Művészegyüttes, Ágoston Béla, a Sajnosbatár, a Holdviola, a Tabulatúra Régizenei együttes és a Pearly Clouds, Gary Lucas zenekara. Bemutatkozó albumán (Szoknyák a porban, Tom-Tom Records, 2014) a népzenei ihletésű dalok olyan mesteri hangszerelésben szólalnak meg az autentikus népi hangszerek, mint a hegedű, a brácsa, a cimbalom és a bőgő mellet alkalmazott gitár és ütőhangszerek bevonásával, hogy a népzenét és a modern városi dalokat kedvelők is örömmel hallgatják a magával ragadó, hangulatában egyedülálló kompozíciókat. Mivel nagyon szeretnek zenélni, koncertjeiken bárki megtapasztalhatja azt a kivételes élményt, amit sugároznak előadásaikon, de vigyázat: aki egyszer meghallja, örökre a rabja marad!

Szabó Enikő autentikus dalai, beleillesztve a Kovács Margit Kerámiagyűjtemény alkotásai közé, feledhetetlen élményt adnak mindazoknak, akik a folklór, a népzene és a kerámia iránt fogékonyak, akik kíváncsiak arra, hogyan lehet a népművészeti motívumokkl átszőtt kortárs zenét a múlt századi kerámiaművészettel szinkronizálni. A tárlatvezetéshez alkotó foglalkozás kapcsolódik, ahol agyag domborműveket készítünk.
A belépődíj 500 Ft/fő, 7 éves korig egy kísérőnek ingyenes. Bérlettel ingyenes.

 

A program a Múzeumok Őszi Fesztiválja része.

 

Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az  info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja.

8374

Csipkés napok vasárnapig – Sam Havadtoy kiállításán


Szeptember 30-ig, vasárnapig még látható a magyar származású művész, Sam Havadtoy kiállítása, A szeretet emléke – Memory of Love. A „csipkésítés”-ről elhíresült munkák a Ferenczy Múzeum Szentendre termében láthatók: Modigliani női portréi és Betty Boo ugyanúgy új arcot, új felületet kap a művész kezei között, mint egy óriási fürdőszobai kacsa vagy egy kicsinyített Fiat 500.

A finisszázs program részeként csipkés póló és csipkés táska-készítő családi műhelyen várjuk az érdeklődőket.

8362

Eltévedt űrhajós


Szabó Ottó (Robotto) Eltévedt űrhajós című műve idén ősszel Bécsben, a Sigmund Freud parkban lesz látható október 20-tól november 20-ig.

Idén immár harmadik alkalommal került sor Közép-Európa legnagyobb képzőművészeti fesztiváljára, az Art Capitalra. Az első Art Capital témája az elvesztegetett idő, a másodiké az otthon és otthontalanság, a harmadiké pedig a kert volt. A rendező Ferenczy Múzeumi Centrum egyik törekvése, hogy a kiállított köztéri művek közül egyet – a szentendrei bemutatkozását követő esztendőben – valamelyik külföldi nemzetközi művészeti központban is kiállítsa. Így került az első Art Capital ikonikus munkája, Vincze Ottó River-pool című műve 2017-ben Velencébe, a Giudecca-csatornába, s ez motiválta azt is, hogy a 2017-es szentendrei fesztivál fontos alkotása, Szabó Ottó (Robotto) Eltévedt űrhajós című műve idén ősszel Bécsben, a Sigmund Freud parkban legyen látható. Ezen a frekventált helyszínen a több mint három méter magas, térképét zavartan vizsgáló króm „turista” nemcsak az otthon fogalmának újraértelmezésére ösztönöz, de a Fogadalmi templom előtt szélesen elnyúló téren a múltat s a jövőt is kontrasztba helyezi.

Szabó Ottó (Robotto) a 2017-es, az otthon/otthontalanság kérdéskörét fókuszba állító Art Capitalra készített Eltévedt űrhajós című műve idén ősszel Bécsben, a Sigmund Freud parkban  látható. Ezen a frekventált helyszínen a több mint három méter magas, térképét zavartan vizsgáló króm „turista” nemcsak az otthon fogalmának újraértelmezésére ösztönöz, de a Fogadalmi templom előtt szélesen elnyúló téren a múltat s a jövőt is kontrasztba helyezi.

Szabó Ottó 2012-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetem szobrász szakán. 2008-tól Budapesten és számos magyar városban nyílt kiállítása, Eltévedt űrhajósa pedig a 2017-es Art Capitalon szerepelt Szentendrén. 2012-ben Kogart-díjat nyert, 2015-ben pedig a Semmelweis Art Award díját kapta a Nemmivoltunk csoport tagjaként. Hatalmas méretű szerkezetei, robot szobrai és installációi különféle háttértörténettel egészülnek ki, s ezek a sajátos mitológiák nem csak külsődleges, hanem belső antropomorf minőséget is kölcsönöznek különleges figuráinak.

A művész eltévedt űrhajósát saját élettapasztalata ihlette. A szobor az ember otthonkeresésének szimbóluma: az űrhajós – ahogyan maga a művész is tette diplomája megszerzése után Londonban – a helyét keresi, azon morfondírozva, vajon hol van az otthon, mi számít annak és egyáltalán mitől válik otthonná az otthon? Szabó Ottó eltévedt űrhajósának helykeresése ezeket az alapvető kérdéseket hívja elő.

Az eltévedt űrhajós, 2017, újrahasznosított anyagok, vas, plexiüveg, fémlemez

A művész és az Everybody Needs Art jóvoltából

8556

A magyarországi turistaházak története


Előadás és mini kiállítás a Kutatók éjszakája programsorozaton belül a pilisi turizmus és turistaházak történetéről.

Előadó: Kertész Z István turistaszakíró, újságíró

A helyszínen megtekinthetőek lesznek a Dr. Fuchs József mester által készített, Szentendre környéki turistaház makettek is.

A program ingyenes.

 

Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az  info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja.

 

8340

Szenior Szerda


A délelőtti programon Kovács Margit feledhetetlen kerámiáival ismerkedhetnek a szenior érdeklődők.

Szentendre egyik legnépszerűbb múzeuma a Kossuth-díjas kerámiaművész, Kovács Margit életművét bemutató, 1973-ban megnyílt gyűjtemény. Az itt látható anyagot a magyar kerámiaművészet egyik megújítójának számító művész adományozta 1972-ben a múzeumnak. A művész teljes életpályáját felölelő több, mint háromszáz alkotás többsége figurális kompozíció. Az új szárny emeleti galériáján Kovács Margit Pozsonyi úti lakását felidéző enteriőr látható a művésznő tárgyaival, fazekaskorongjával. A Ferenczy Múzeumi Centrum a délelőtti programra a szenior érdeklődőket várja.

 

Belépőjegy: 600 Ft

A program a Múzeumok Őszi Fesztiválja része.

Az FMC eseményein kép- és videófelvétel készülhet. Részvételével Ön hozzájárul ahhoz, hogy az FMC a felvételeket közösségi média felületein és honlapján felhasználja. Hozzájárulását az info@muzeumicentrum.hu címen bármikor visszavonhatja.

8326