Szabotőr vagy áldozat?


Szabotőr vagy áldozat? A szentendrei HÉV-vonalon dolgozó váltóőr kivégzése a Rákosi korszakban.

Péterffy Gergely előadása az 1952-es szentendrei HÉV balesetéről. A rendhagyó tárlatvezetés során a császárfürdői baleset okai és következményei kerülnek elemzésre.

A Rákosi-éra totalitárius rendszerének egyik nélkülözhetetlen eleme volt a társadalom félelemben tartása, aminek legfőbb eszköze az Államvédelmi Hatóság volt. Az egyén bármely cselekedetének, gondolatának helyessége vagy bűnössége is a hatalomgyakorlók megítélésétől függött. A hatalom pillanatnyi érdeke határozta meg így azt is, hogy az 1952 karácsonyán Buda-Császárfürdőnél történt vasúti szerencsétlenség okozója nem egy hibás döntés áldozata, hanem a rendszerre támadó szabotőr, akivel példát kell statuálni. Az egyszerű váltóőrt statáriális eljárással halálra ítélték és kivégezték. Az eset a korabeli szentendreiek számára döbbenetes élmény volt…A rendhagyó tárlatvezetés során a császárfürdői baleset okai és következményei kerülnek elemzésre.Kiegészítő elem: A belépők jegyeit egy korabeli vasutas egyenruhába öltözött „kalauz” ellenőrzi.

Előadó: Péterffy Gergely

Jegyárak:

A programon a kiállításra szóló belépőjeggyel lehet részt venni.

3090

A bikinitől a tógáig


Dr. Ottományi Katalin előadása a rómaiak öltözködési szokásairól. Hétköznapok az ókorban – a mindennapok történelme.

 

Honnan is tudhatjuk mit viseltek kétezer évvel ezelőtt a rómaiak? Többféle forrás is rendelkezésünkre áll ennek megismeréséhez. Egyrészt a római kori kőemlékek, falfestmények és mozaikok ábrázolásai, másrészt az ásatásokon talált régészeti leletek. Ez utóbbiak gyakran eredeti, viseleti helyükön kerülnek elő, pl. a temetkezéseknél. Harmadikként említhetjük, az írott forrásokat, melyek az egyes népek viseletén túl leírják az ókorban használt textíliákat, ruha festékeket, ékszereket stb. Jelen előadásban egyrészt a szentendrei kőtárban is látható kőemlékek másrészt a Helytörténeti kiállítás tárlóiban lévő ékszerek alapján szeretném bemutatni mit hordtak ezen a vidéken a Kr. u. első négy évszázad emberei. Kiegészítve olyan freskók és mozaikok képeivel, melyek ugyan nem Szentendrén kerültek elő, de jobban szemléltetik az eredeti ruhákat.

 

Előadó: Dr. Ottományi Katalin

 

Jegyárak:
A programon a kiállításra szóló belépőjeggyel lehet résztvenni.

3073

Tárgyak aranyban


A Ferenczy Múzeumi Centrum főrestaurátorai, M. Lukács Katalin és Schrett László vezetik be a közönséget a szakma rejtelmeibe.

 

Az aranyozás ősi mesterség. Alkalmazták az egyiptomiak, kíniak és a rómaiak is. Az aranyozás technikája attól függ, hogy milyen alapra kerül a nemesfém. Ez lehet fém, fa, üveg, porcelán, papír, bőr stb. A bemutatón előkészített faalapra történik a 23,5 karátos aranyfüst felrakása, speciális eszközök segítségével, amit a jelenlévők ki is próbálhatnak.

 

Jegyárak:
A foglalkozás ára 500 Ft/fő.

3066

Üzenetek Szentendréről


A családi nap a Dumtsa Jenő emlékévhez kapcsolódóan a képeslapokról szól. Természetesen a szentendrei képeslapoké lesz a főszerep!

 

A Szentendre Fő terén zajló alkotóprogram mellett Péterffy Gergely két előadást tart Dumtsa Jenő képeslapjairól a Barcsay Múzeumban (2000 Szentendre, Dumtsa Jenő utca 10.), 16 és 17 órától.

 

Szentendre Fő terén képeslapkészítésre és üzenetek küldésére hívjuk az alkotni vágyókat 0-99 éves korig!

 

Az előadásról: a bemutatott korszak tette lehetővé az emberi érintkezés addig nem ismert formáinak megjelenését, a világ távoli pontjainak gyors elérését. Mindez átalakította az emberek térszemléletét, érdeklődését a világ dolgai iránt. Ennek egyik izgalmas lenyomata Dumtsa Jenő képeslapgyűjteménye, melyben egyszerre érhetjük tetten az „összeszűkült világot”, az új intézményrendszert és technikát (posta, gyors, vasúti szállítás), illetve a megváltozott gondolkodásmódot visszatükröző gyűjtőszenvedélyt.

 

Jegyárak:
A közös alkotás ingyenes, az előadáson a kiállításra szóló belépőjeggyel lehet részt venni.

3063

HAZATÉRT MŰVEK


– Art Capital kiállítás –

 

François Fiedler Kassán született 1921-ben. 1948-ban ösztöndíjjal került Párizsba, ahonnan a vasfüggöny legördülése után nem tért vissza Magyarországra. A francia fővárosban megismerkedett Joan Miróval, aki bemutatta a kor legjelentősebb galériásának, Aimé Maeghtnak. Maeght a mentorává vált és élete végéig támogatója maradt.
Fiedler életműve erős szálakkal kötődik a háború utáni „második” párizsi iskola, az informel és a New York-i iskola törekvéseihez. Alkotásai eleinte Hans Hartung, Jean Dubuffet és Jean-Paul Riopelle, később Jackson Pollock és Mark Rothko művészetével mutatnak rokonságot. A lírai absztrakt festőművész az expresszionizmus, a tasizmus, a kalligrafikus iskola és a gesztusfestészet eszköztárát sajátos ötvözetben jeleníti meg saját munkáin.
A kiállításon betekintést nyerhetünk François Fiedler műveinek különleges alkotásmódjába. Az energikus, mozgalmas olajfoltok és az egyes színrétegeket roncsoló, visszabontó festői módszer által létrejött kompozíciók vibráló látványvilágot teremtenek. A művész számára az otthont jelentő természet ihlette és a természeti erők befolyása alatt keletkezett művek szabad interpretációs játékot kezdeményeznek a befogadóval. A fények festőjének ars poeticája szerint „a kép nem a vásznon van, hanem a vászon és a szemlélő között”. François Fiedler kiállítása olyan dimenzióba kalauzol, ahol a természet és művészet költői egysége lát napvilágot.

 

2028

ÆKTIVÁTOROK


– Art Capital kiállítás –

 

Hogyan találhat egy alkotócsoport a mai világban építészeti és művészeti feltöltődésre helyet egy Eger léptékű kisvárosban, amelyre jellemző az általános (ezáltal a kulturális) elvándorlás? Csak úgy, ha erre megfelelő közeget teremt magának.

 

Az arkt művészeti központ gondolata 2013-ban fogalmazódott meg bennünk, a gazdasági visszaesés hatására felszabaduló idő- és gondolati kapacitás eredményeként. Az elmúlt években előtérbe került a meglévő épületek revitalizációja. Munkáink során különféle épületfelújítási stratégiákkal kísérletezünk, mind tervezési, mind finanszírozási téren. Saját kezdeményezésre ebből az indíttatásból kerestük meg az egri önkormányzatot, hogy biztosítson számunkra egy olyan épületet, amelyben már senki nem lát fantáziát, és költséges az egybentartása. Sajnálatos módon, de legnagyobb szerencsénkre, akadt volna több is. A történeti Gárdonyi-kert területén, a Gárdonyi Géza Emlékmúzeum szomszédságában több éve üresen álló, lassan az enyészetté váló, a városi kataszterben életveszélyessé nyilvánított volt GAMESZ (Gazdasági Műszaki Ellátó és Szolgáltató Szervezet) épületére esett a választásunk. Tizenöt évre kaptuk meg használatra a közel 400 m2 össz-alapterületű épületet, a 4200 m2-es ősfás telekkel együtt. Az önkormányzat számára egy a helyi igényekre épülő, fenntartható modellt vázoltunk fel: vállaltuk, hogy értéknövelő beavatkozást hajtunk végre, és megtöltjük az épületet kulturális tartalommal. Mindezt a részeredmények folyamatos bemutatása mellett, a kommunikációra összpontosítva, a kölcsönös bizalomra építve valósítottuk meg. A városvezetés felelősség- és kockázatvállalása, valamint tudatos részvétele a folyamat során elengedhetetlen eleme volt. Az önkormányzati függőség ebben az esetben lehetőséget jelentett egy hosszú távú, innovatív együttműködésre.

 

Az igényszintek és az esztétikai elvárások meghatározásakor, a maximális funkcionalitást szem előtt tartva, a műszakilag szükséges, de elégséges állapot elérése volt az irányadó. Építőipari, társadalmi és intézményi összefogással példaértékű felújítást sikerült megvalósítani csakis a rendelkezésre álló erőforrások újbóli, hatékony felhasználásával, kezdőtőke és pénzmozgás nélkül. Megfordítottuk a tervezés szokott irányát: először a szükséges feladatokra kerestünk természetbeni támogatókat, majd a felajánlott anyagok felhasználásához rendeltünk építészeti megoldásokat. A támogatóktól kapott építőanyagokból és a helyszínen talált tárgyak újrahasznosításával kevesebb mint egy év alatt sikerült az épületet aktiválni.

 

A megvalósulási folyamatba bevontuk az évek alatt kialakult építőipari kapcsolatainkon túl a helyi Bornemissza Gergely Szakközépiskola szakipari tanulóit is. Ezzel az érdeklődésük felkeltését és a szakmunkásképzés minőségének lehetséges emelését eredményező gyakorlati helyszínt biztosítottunk a számukra. A meseterápiás felolvasásokat kínáló városi könyvtáron keresztül megkerestük továbbá a Heves Megyei Büntetés-végrehajtási Intézetet, amelynek fogvatartottai számára a saját társadalmi elfogadottságuk és önértékelésük javítására, későbbi rehabilitációjukra nyújtott jó lehetőséget a közösségben való építkezés. Az építés/épülés legalább annyira vonatkozott a résztvevőkre és a közösségre, mint magára a házra. A tervezés új értelmet nyert, a kivitelezés pedig közösségi tevékenységgé emelkedett. A legnagyobb hozzáadott érték a szervezés, illetve az együttműködés egyre növekvő hálója lett. A folyamat által a jelenlét személyessé vált, amelynek köszönhetően barátságok, kapcsolatok köttettek, és ennek következményeképpen a ház részben el is veszítette a jelentőségét, hiszen a kialakult emberi kapcsolatok sokkalta fontosabbá váltak nála. Létrejött egy közösség, amelybe mérnökök, művészek, főiskolások, szakmunkás tanoncok és tanáraik, szakemberek, civilek, s végül, de nem utolsó sorban rabok és őreik is egyaránt integrálódtak.

 

Így született meg az Arkt Művészeti Ellátó mérnöki, művészeti és kulturális központként, kiállítóterekkel, alkotóműhellyel és közösségi térrel. A kávé- és borkerttel, illetve többek között az egri Eszterházy Károly Egyetem Vizuális Művészeti Intézetével, annak hallgatóival együttműködve kiállításokkal, workshopokkal, előadásokkal, eseményekkel szeretne egy új intézményi formát működtetni. Az építészeti jelenlét és az aktív szerepvállalás által egy korábban értéktelennek tekintett épület mára egy élő hellyé vált, egy apró, de követhető példát mutatva a tenni akarásról, a közösség erejéről.

 

2013

TITORELLI FAISKOLÁJA


– Art Capital kiállítás –

 

Tolnai Ottó (1940) Magyarkanizsán született, ma Palicson él – „egy kisebbségi, egy volt jugoszláviai magyar költő, egy vajdasági, egy szerbiai, bácskai, egy palicsi-tavi költő” (Világpor).
A folytonos lajstromozás, az újra nekilendülő leírás, a szüntelen önkorrekció ismétlődéseivel otthonossá teremtett Tolnai-univerzumban a képzőművészeti alkotások mint a világ lehetséges módozatai vannak jelen élet és esztétikum szétválaszthatatlanságában. Megiramló, majd apró részleteken elidőző szinoptikus prózájában, szabadverseiben minduntalan rátéved a tekintet egy-egy festmény, grafika, szobor tájaira – különösen színeire, melyek markáns jelentéshordozói a Tolnai-poétikának.
Talán nem meglepő, hogy ez a fokozott képzőművészeti érdeklődés a tematikus esszéken túl utat keres magának, alkotásra sarkallja a – művészt. A kiállításban látható képek Tolnai Ottó szeriális munkáiból adnak ízelítőt, kiemelve, hogy nyitott sorozatokat látunk, melyekre – akárcsak írásaira – szeizmográfszerű érzékenység, folytonos közelítés, keresés jellemző.

 

 

2033

LÉT-SZEKVENCIÁK


– Art Capital kiállítás –

 

Barcsay Jenő | Bálint Endre | Bogdándy Szultán | Bukta Imre | Czimra Gyula | Csontó Lajos | Deim Balázs | Deim Pál | Farkas Ádám | Farkas Zsófia | Gubis Mihály | Hajdú László | Imre Mariann | Korniss Dezső | Kovács László Putu | Lois Viktor | feLugossy László | Melcher Mihály | Pacsika Rudolf | Regős Anna | Regős István | Richter Sára | Szántó Piroska | Sz. Varga Ágnes Kabó | Vajda Lajos | Vincze Ottó | efZámbó István

 

Életérzésünket a minket körülvevő világ iránti kapcsolatunk formálhatja. A külső és a belső világ közötti összhang a saját élethelyzetünkkel való azonosulásból is eredhet, ami elsősorban a közvetlen környezetünkben fellelhető jelenségekhez fűződő viszonyunkban fejeződik ki. Az osztrák költő, Rainer Maria Rilke egyik, 1923-ban írt elégiájának sorai többek között erre vonatkoznak: „Talán csak azért vagyunk itt, hogy néven nevezzük: ház, híd, kapu, korsó, gyümölcsfa, ablak, és legfeljebb ezt: oszlop és torony.”
Korniss Dezső 1935-ben született egyik szigetmonostori csendélete is a legegyszerűbb motívumokat gyűjti egybe. Képletszerűen egymás mellé kerülnek azok a valóságelemek, amelyek a külső és a belső világ harmonikus kapcsolódási pontjain egy élhető és elfogadott élethelyzetre utalnak: égkék színű képmezőben templommal határos lakóház lebeg, alattuk bárányfelhő úszik, lent pedig az asztalon csendéleti jelenet látható: tányér és korsó, hagyma és kenyér. A ház központi elemeként jelenik meg az asztal, hiszen az nemcsak a család találkozásának, hanem az étkezéseknek és a vendégül látásnak is a színtere, így további szimbolikus jelentéseket hordoz. Az étel a föld termését, a vendégfogadás pedig az utazásnak a valahova megérkezés ideáját is jelképezi.
Ebben a megközelítésben az otthon képzete olyan visszatérő motívumok köré rendeződik, mint a ház, ablak, ég, templom, család, termőföld, vegetáció, fény, asztal, táplálék, természet, utazás, univerzum. A zenében használatos szekvencia analógiájára, amely a különböző hangmagasságokról ismétlődő azonos dallamrészek sorát jelzi, az elsősorban szentendrei alkotók munkáiból válogatott tárlaton azt kívánjuk bemutatni, hogy ezekhez a motívumokhoz hogyan és milyen nézőpontból közelítenek az alkotók, miképpen erősödik meg a konkrét valóságelemek egzisztenciális mélysége és válnak létezésünk helyét meghatározó jelszerű koordinátákká.

 

 

2024

METEOR ÉS APRÓ KATASZTRÓFÁK


– Art Capital kiállítás –

 

A Hugyecsek Balázs és Rizmayer Péter alkotta művészpáros a természettel folytat panteista diskurzust a maga ironikus, aktív, cselekvő módján. Videóikban a táj az otthon metaforája, mely menedéket nyújt az embernek, amíg az ellene nem fordul. A kiállításon három videómunka, a hozzájuk kapcsolódó organikus installációk és tárgyak, egy-egy önálló mű, valamint egy kültéri installáció látható.

A természeti közegben végrehajtott akcióik során a tényleges beavatkozás helyett az ember pusztító, romboló tevékenységét próbálják enyhíteni, eltüntetve a megsebzett táj gyógyulatlan hegeit.
Időnként pusztán a szemlélődés eszközét választva elmélkednek a természetről. Legjellemzőbb helyszíneik a dunai ártér, a pilisi hegyek, valamint az erdélyi havasok. A kiválasztott tájakra több évszakban is visszatérnek, dokumentálják a természetes anyagokból létrehozott land art művek változását, átalakulását.
2000 méterrel a tengerszint felett vették fel a Magashegyi performansz című videót: „Körülöttünk csak szikla, zuzmó, fű és víz. Más nincs rajtunk kívül. Reduktív, meditatív, minimalista terepe a performansznak. Kihívás, mint a hegymászás. Pár apró gesztus, talán maga a környezet fontosabb. Talán nem is mi alakítjuk, hanem ő minket. Cselekszünk és eltűnünk. Mi továbbmegyünk, a szikla marad.”
Az Ártéri performanszhoz a Szentendre környéki Duna-part pusztuló és újjáéledő, változó rajzolatú látványa nyújt terepet. A halott, csupasz télvégi táj, a korhadó, málló fatörzsek, a kusza, kopár bozótos és a sűrű, rusztikus mintázatú avarszőnyeg biztosítja a kulisszákat. A videóetűdöket rövid akciók füzére alkotja, melyek során a két művész beavatkozik a természet megszabott rendjébe, de a fellázadt táj megbünteti, kiveti magából a betolakodókat. Az akciók „anti-land art” művek, hiszen valójában a két művész nem hagy nyomot a természetben, ténykedésük során inkább ők maguk válnak a természet kiszolgáltatott játékszerévé.
A kiállítótérben is akkor mozognak otthonosan, ha organikus útvesztővé alakítják azt, telezsúfolva a táj kellékeivel. A göcsörtös ágak, a durva, erezett sziklák mementóként, figyelemfelhívó torzóként állnak előttünk a mesterséges, épített környezetben – a kiállítótérben.
A Meteor című videóinstallációban a körülöttünk lévő használati tárgyak (óra, festőállvány, láda, kályha) meteorokként csapódnak a földbe. A megrendezett becsapódásokról fotó- és videódokumentáció készül.
Az akciókkal az alkotók a körülöttünk ,,keringő” tárgyuniverzum veszélyeire is felhívják a figyelmet, hiszen az elhasználódott, kidobott tárgyak sok esetben a földön vagy a földben szemétként végzik, óriási katasztrófát okozva a bioszférában. Így otthonunk egykori tárgyai pusztítják el lakókörnyezetünket.

Kopin Katalin

 

1945

ELŐHÍVÁS


– Art Capital kiállítás –

 

Szentendre igazi művészváros, ahol az élet mindig pezseg, ahol egymást érik a kiállítások, rendezvények, fesztiválok. A múlt század húszas évei óta Szentendre a művészek kedvelt alkotóhelye – a Duna-parti kisváros színes házaival, templomaival, girbe-gurba, szűk utcáival remek témát jelent. A Régi és az Új Művésztelep lakói, s a városban otthonra lelt művészek hozzátartoznak a település képéhez és atmoszférájához.
Ez a kiállítás betekintést enged a szentendrei művészeti életbe, megnézhetjük, hogyan léteznek, alkotnak, szórakoznak a város festői, szobrászai, iparművészei – egykor és ma. Egy ilyen áttekintés szükségképpen esetleges. Fiókokból, dobozokból, mappákból kerültek elő privát fotók, gyűjteményekben kotorászva leltem felvételeket a régmúltból, fotósok adtak képeket a közelmúlt vagy a ma történéseiről. A válogatáskor a személyességen volt a hangsúly. A fotók láttán számomra megelevenedett a szentendrei művészlét személyes története – remélem, a kiállítás látogatói között lesznek majd, akiknek hasonló élményt adnak ezek a képek. Kérem, ha valamilyen érdekességet tudnak bármelyik fotóról, írják fel az üzenőlapra!

 

1940