A Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendre Város Önkormányzatával közösen nyilvános pályázatot írt ki street art, public art, illetőleg köztéri szobrászati projektek időszaki megvalósítására. A projekt 2016-ban indult, és a tervek szerint a jövőben folytatódik. Ennek keretében 2017-ben három műalkotás valósult meg: kettő a Bizottság-ligetben, az 1. számú Posta előtti téren, a harmadik pedig a Barcsay Múzeum előkertjében.
Szentendrén, a Bizottság-ligetben egy furcsa alakot láthatunk: egy eltévedt űrhajóst, aki keresi a helyét. Ez a törekvés, annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hol van az otthon, mi számít annak, egyáltalán mitől válik otthonná az otthon, manapság, a tömeges kivándorlás, elvándorlás napjaiban aktuálisabb, mint valaha. Mindenki találta már magát olyan helyzetben, mint ez az űrhajós, amikor is elveszetten megtorpant és feltette magának a kérdést: merre tovább?
A Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendre Város Önkormányzatával közösen nyilvános pályázatot írt ki street art, public art, illetőleg köztéri szobrászati projektek időszaki megvalósítására. A projekt 2016-ban indult, és a tervek szerint a jövőben folytatódik. Ennek keretében 2017-ben három műalkotás valósult meg: kettő a Bizottság-ligetben, az 1. számú Posta előtti téren, a harmadik pedig a Barcsay Múzeum előkertjében.
Borbás Péter DLA és Szentes Annamária installációja egy megidézett otthon enteriőrje, amelyben egy rendszeresen újratöltött bevásárlókocsi jelképezi az otthon terített aszta-lát. A bevásárlókocsi szabadon kiüríthető és szabadon fel-tölthető élelmiszerekkel. Az interaktív mű a public art és az építészet szociális szerepvállalásának szellemében jött létre. Vigyázzanak az installációra; kellemes megpihenést, beszél-getéseket és jó étvágyat kívánunk!
A Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendre Város Önkormányzatával közösen nyilvános pályázatot írt ki street art, public art, illetőleg köztéri szobrászati projektek időszaki megvalósítására. A projekt 2016-ban indult, és a tervek szerint a jövőben folytatódik. Ennek keretében 2017-ben három műalkotás valósult meg: kettő a Bizottság-ligetben, az 1. számú Posta előtti téren, a harmadik pedig a Barcsay Múzeum előkertjében.
A Sziget című plasztikai mű egy 1×1 méteres négyzetre épül, amelyből egy gúla emelkedik ki. A hálós vázszerkezetre aggatott kulcsok a középpont felé sűrűsödve találhatóak. Az alkotás Chiharu Shiota 2016-os Emlékeső című szentendrei installációjának a parafrázisa – az abban szereplő több mint húszezer darab fémkulcs felhasználásával készült.
Már életében Szentendre piktor-poétájának tartották: Deim Pál írta vele kapcsolatban, hogy ha meg akarjuk ismerni e Duna-parti kisváros egykori hangulatát és színvilágát, akkor Ilosvai Varga István képeit kell megnéznünk.
Az alföldi születésű művész egykori festőtársa, Vörös Géza javaslatára érkezett Szentendrére. Élete végéig megmaradt e kisváros igézetében: Párizs után hiába ment az 1920-as évek végén Nagybányára, amit ott keresett, Szentendrén találta meg, ahol 1935-ben végleg letelepedett. Ám már korábban, az első látogatások alkalmával megszülettek a város egy-egy jellegzetes részletét megörökítő, erős színdinamikájú és merész nézőpontot alkalmazó művei, amelyek kihagyhatatlanok a szentendrei művészet történetéből.
Nagy változás állt be festészetében, amikor lemondott a tág horizontról és a sötét tónusú tájkompozícióin a városképben adott látványból kiindulva a szűk, házfalakkal keretezett utcaképek, nyers egyenesekkel megerősített tűzfalak, zugok, sikátorok alakították a bennük mozgó alakok, munkások, napszámosok, szegényemberek életterét. Ekkor talált rá egyéni stílusára, a színek harmóniájában feloldódó szerkezetes piktúrára. Idővel csak a színvilág világosodott ki, amelyet kortársai káprázatos színkölteményként jellemeztek, és kialakulásában nemcsak Szentendre, hanem a művész legendás lepke és kaktuszgyűjteményének hatását is felfedezték.
A Ferenczy Múzeumi Centrum gazdag Ilosvai Varga István-kollekcióját reprezentáló kiállítás a teljes életműbe enged betekintést az egymást követő alkotói korszakok jellegzetes kompozícióinak bemutatásával.
Ilosvai Varga István: Színes nagybányai kép / Colourful Nagybánya Scene, 1931;
olaj, vászon / oil on canvas
Ilosvai Varga István: Lelátás a Dunára (Szentendrei Duna-part) / View of the Danube from a Hill (The Banks of the Danube at Szentendre), 1933;
olaj, vászon / oil on canvas
Ámos Imre termékeny alkotói periódusának szűk tizenöt esztendejében, 1929–1944 között élet és művészet szoros egységét teremtette meg: a művészetbe vetett hite vált fő éltető erejévé, míg alkotásainak legfőbb forrása az apokaliptikus kor víziószerű megjelenítése volt.
Pályája kezdetén idilli, időtlen térbe helyezett sokalakos kompozíciókat festett: kúthoz igyekvő mélabús asszonyok, meditatív nyugalmú férfialakok népesítik be képeit. 1936–37-től kezdve, részben a Párizsban személyesen is megismert Chagall hatására, figyelme a „szubjektív álomképek és víziók” megjelenítésére irányul. Képein számtalan szimbólumot használ: a kakas, a létra, az angyal, a tűz megannyi kibontásra váró és megfejtendő festői metafora. Ámos egyedülálló emberi és művészi teljesítménye, hogy akkor is alkotott, amikor az emberi szellem megtörni látszott és elnémult. Zsidó munkaszolgálatosként a reményvesztettség, kiszolgáltatottság, megalázottság nyomasztó érzései ellenére, lét és nemlét peremén egyensúlyozva rögzítette látomásait. A munkaszolgálatban eltöltött hónapok áthangolták festészetét: a színek elsötétedtek, a tárgyak és emberi alakok körvonalai szorongató béklyóvá váltak.
Személyiségének és művészetének értékeléséhez képzőművészeti alkotásain túl hozzájárulnak hagyatékának szöveges dokumentumai is: Anna Margithoz írt korai szerelmes levelei, 1935–1944 között vezetett naplója, vázlatkönyvei, a lágeréletről tudósító tábori levelezőlapjai, lírai versei, feljegyzései.
Ámos Imre meghaladta a létező világ ábrázolását, túllépve a valóságon sejtéseit, félelmeit, prófétai látomásait tárta elénk összetett szimbólumai és asszociációi által. Minden erejével arra törekedett,hogy írásaival, műveivel jelet hagyjon az utókornak az embertelen korról, amelyben élt. Felesége, Anna Margit e szándékát megvalósítva, élethosszig tartó hivatásként gondozta férje életművét, küzdött elismertetéséért, méltó helyet kivívva számára a magyar művészet történetében.
Ámos Imre Naplemente, 1940, 231 x 292 cm, akvarell, papír, Lelt.sz.: 84.373, Ferenczy Múzeumi Centrum
Ámos Imre Napfogyatkozás, 1944, 237 x 128 mm, akvarell, tus, papír, Lelt.sz: 84.498, Ferenczy Múzeumi Centrum
Kiállítási enteriőr / exhibition view
Kiállítási enteriőr / exhibition view
Kiállítási enteriőr / exhibition view
A kiállítást megnyitja: Véri Dániel művészettörténész
A kiállítás megnyitója / the exhibition opening
A vendégeket üdvözli: Gulyás Gábor, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója
