AZ ELTÉVEDT ŰRHAJÓS

A Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendre Város Önkormányzatával közösen nyilvános pályázatot írt ki street art, public art, illetőleg köztéri szobrászati projektek időszaki megvalósítására. A projekt 2016-ban indult, és a tervek szerint a jövőben folytatódik. Ennek keretében 2017-ben három műalkotás valósult meg: kettő a Bizottság-ligetben, az 1. számú Posta előtti téren, a harmadik pedig a Barcsay Múzeum előkertjében.

 

Szentendrén, a Bizottság-ligetben egy furcsa alakot láthatunk: egy eltévedt űrhajóst, aki keresi a helyét. Ez a törekvés, annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy hol van az otthon, mi számít annak, egyáltalán mitől válik otthonná az otthon, manapság, a tömeges kivándorlás, elvándorlás napjaiban aktuálisabb, mint valaha. Mindenki találta már magát olyan helyzetben, mint ez az űrhajós, amikor is elveszetten megtorpant és feltette magának a kérdést: merre tovább?

OTTHON/TALANSÁG

A Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendre Város Önkormányzatával közösen nyilvános pályázatot írt ki street art, public art, illetőleg köztéri szobrászati projektek időszaki megvalósítására. A projekt 2016-ban indult, és a tervek szerint a jövőben folytatódik. Ennek keretében 2017-ben három műalkotás valósult meg: kettő a Bizottság-ligetben, az 1. számú Posta előtti téren, a harmadik pedig a Barcsay Múzeum előkertjében.

 

Borbás Péter DLA és Szentes Annamária installációja egy megidézett otthon enteriőrje, amelyben egy rendszeresen újratöltött bevásárlókocsi jelképezi az otthon terített aszta-lát. A bevásárlókocsi szabadon kiüríthető és szabadon fel-tölthető élelmiszerekkel. Az interaktív mű a public art és az építészet szociális szerepvállalásának szellemében jött létre. Vigyázzanak az installációra; kellemes megpihenést, beszél-getéseket és jó étvágyat kívánunk!

SZIGET

A Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendre Város Önkormányzatával közösen nyilvános pályázatot írt ki street art, public art, illetőleg köztéri szobrászati projektek időszaki megvalósítására. A projekt 2016-ban indult, és a tervek szerint a jövőben folytatódik. Ennek keretében 2017-ben három műalkotás valósult meg: kettő a Bizottság-ligetben, az 1. számú Posta előtti téren, a harmadik pedig a Barcsay Múzeum előkertjében.

 

A Sziget című plasztikai mű egy 1×1 méteres négyzetre épül, amelyből egy gúla emelkedik ki. A hálós vázszerkezetre aggatott kulcsok a középpont felé sűrűsödve találhatóak. Az alkotás Chiharu Shiota 2016-os Emlékeső című szentendrei installációjának a parafrázisa – az abban szereplő több mint húszezer darab fémkulcs felhasználásával készült.

SZENTENDRE PIKTOR-POÉTÁJA

Már életében Szentendre piktor-poétájának tartották: Deim Pál írta vele kapcsolatban, hogy ha meg akarjuk ismerni e Duna-parti kisváros egykori hangulatát és színvilágát, akkor Ilosvai Varga István képeit kell megnéznünk.
Az alföldi születésű művész egykori festőtársa, Vörös Géza javaslatára érkezett Szentendrére. Élete végéig megmaradt e kisváros igézetében: Párizs után hiába ment az 1920-as évek végén Nagybányára, amit ott keresett, Szentendrén találta meg, ahol 1935-ben végleg letelepedett. Ám már korábban, az első látogatások alkalmával megszülettek a város egy-egy jellegzetes részletét megörökítő, erős színdinamikájú és merész nézőpontot alkalmazó művei, amelyek kihagyhatatlanok a szentendrei művészet történetéből.
Nagy változás állt be festészetében, amikor lemondott a tág horizontról és a sötét tónusú tájkompozícióin a városképben adott látványból kiindulva a szűk, házfalakkal keretezett utcaképek, nyers egyenesekkel megerősített tűzfalak, zugok, sikátorok alakították a bennük mozgó alakok, munkások, napszámosok, szegényemberek életterét. Ekkor talált rá egyéni stílusára, a színek harmóniájában feloldódó szerkezetes piktúrára. Idővel csak a színvilág világosodott ki, amelyet kortársai káprázatos színkölteményként jellemeztek, és kialakulásában nemcsak Szentendre, hanem a művész legendás lepke és kaktuszgyűjteményének hatását is felfedezték.
A Ferenczy Múzeumi Centrum gazdag Ilosvai Varga István-kollekcióját reprezentáló kiállítás a teljes életműbe enged betekintést az egymást követő alkotói korszakok jellegzetes kompozícióinak bemutatásával.

 

CINÓBER ALKONY

Ámos Imre termékeny alkotói periódusának szűk tizenöt esztendejében, 1929–1944 között élet és művészet szoros egységét teremtette meg: a művészetbe vetett hite vált fő éltető erejévé, míg alkotásainak legfőbb forrása az apokaliptikus kor víziószerű megjelenítése volt.

Pályája kezdetén idilli, időtlen térbe helyezett sokalakos kompozíciókat festett: kúthoz igyekvő mélabús asszonyok, meditatív nyugalmú férfialakok népesítik be képeit. 1936–37-től kezdve, részben a Párizsban személyesen is megismert Chagall hatására, figyelme a „szubjektív álomképek és víziók” megjelenítésére irányul. Képein számtalan szimbólumot használ: a kakas, a létra, az angyal, a tűz megannyi kibontásra váró és megfejtendő festői metafora. Ámos egyedülálló emberi és művészi teljesítménye, hogy akkor is alkotott, amikor az emberi szellem megtörni látszott és elnémult. Zsidó munkaszolgálatosként a reményvesztettség, kiszolgáltatottság, megalázottság nyomasztó érzései ellenére, lét és nemlét peremén egyensúlyozva rögzítette látomásait. A munkaszolgálatban eltöltött hónapok áthangolták festészetét: a színek elsötétedtek, a tárgyak és emberi alakok körvonalai szorongató béklyóvá váltak.

Személyiségének és művészetének értékeléséhez képzőművészeti alkotásain túl hozzájárulnak hagyatékának szöveges dokumentumai is: Anna Margithoz írt korai szerelmes levelei, 1935–1944 között vezetett naplója, vázlatkönyvei, a lágeréletről tudósító tábori levelezőlapjai, lírai versei, feljegyzései.

Ámos Imre meghaladta a létező világ ábrázolását, túllépve a valóságon sejtéseit, félelmeit, prófétai látomásait tárta elénk összetett szimbólumai és asszociációi által. Minden erejével arra törekedett,hogy írásaival, műveivel jelet hagyjon az utókornak az embertelen korról, amelyben élt. Felesége, Anna Margit e szándékát megvalósítva, élethosszig tartó hivatásként gondozta férje életművét, küzdött elismertetéséért, méltó helyet kivívva számára a magyar művészet történetében.