KÖZÉPKEZDÉS

Vinkler Zsuzsi Középkezdés című kiállítása személyes létkérdésekre fókuszál, merít a kollektív és privát múltból, a felmenők narratív történeteiből, a szubjektív emlékezetből, mindabból a megragadható és absztrakt családi örökségből, mely művészi identitását meghatározza. A kiállítás privát emléktérként jön létre, de a magánemlékek publikussá tétele révén ez az emlékezetháló kiterjeszthető, általános érvényű és bárkire vonatkoztatható. A kiállításon előtérbe kerül a művészet terápiás potenciálja, az installációk önreflexív térként működnek, ahol a művek befogadása és a művész közreműködése által változások idézhetők elő a szemlélőben.

A kiállításnak van egy meghatározott íve, iránya, mégsem egy narratív történet megrajzolása a cél, csupán emlékek, érzetek, megidézett helyzetek és szituációk, tárgyak és pillanatok révén ismerjük meg egy család 20. századi történetét. Nem vitrinbe zárt, formalinszagú múlt-ereklyékkel szembesít a művész, hanem észrevétlenül a befogadót teszi a kiállítás alanyává. A múlt sűrű szövedékében újra és újra felbukkan a jelenre és jövőre vonatkozó reflexió, a cím is erre mutat rá. Középkezdés – a művész pozíciójára és helyzetére utal, aki „itt és most” a múlt örökségével balanszírozva tart a jövő felé.

Miközben a művész privát múltjának elemeit interpretálja, a látogatót saját identitására, múltjára és jövőképére vonatkozó kérdésekkel állítja szembe – ilyen módon tágítja ki a képzőművészet kereteit a pszichológia módszereivel és látásmódjával.