VÁROSVÉGI FILMEK

– AZ ART CAPITAL KIÁLLÍTÁSA –

 

Szigethy Anna Városvégi filmek című munkája – a művész több, az elmúlt években rendezett kiállításához hasonlóan – az épített környezet és az ember viszonyára kérdez rá. Jellegtelen helyekre fókuszál, ahol az emberi beavatkozás kiszorítja a természetet, a funkció határozza meg a teret. Az erőteljesen horizontális megfogalmazás tájképpé formál, az emberi viszonyulás pedig – oda vágyni, időt tölteni, átérezni, felfedezni, bejárni, távolodni onnan – értelmezhetetlennek tűnik.

Mégis, a csarnok, a kerítés, a parkoló, a peron, a raktártömb, az arctalan közterek átlényegülnek. A képkockák filmszalagot idéző kollázsával szükségképpen történetté formálódnak az időben, de sokszor térben is távol eső pillanatok, s a köréjük szövődő narratívát a megjelenő emberi alakok dinamikája, viszonylatai szervezik. Az épített környezet által dominált képek azonban, épp az ismétlődés, az alig változó szcéna egymás mellé rendelésével, a monotónia, a változtathatatlanság szólamait is érintik.

Szilágyi Zsófia Júlia

 

„A munka kiindulópontja az a fotósorozat, amely egy régebbi, számomra fontos helyszínen készült: visszatértem Ile-de-France-ban oda, ahol az első, üres nem-helyeket bemutató sorozataimat készítettem. Az épített környezet alig változott, viszont az én nézőpontom sokat: már nemcsak az elrettentő, semmitmondó terek érdekeltek, a kvázi városi terek, amelyeket sablon alapján minden nagyváros körül megtalálunk, amelyekben elveszünk; hanem az ott megjelenő emberek, a gesztusok, az intimitás. Az objektív az ott élő, áthaladó, kószáló emberekre, nőkre, férfiakra, családokra irányul, bizonyos távolságtartással figyeli, hogy mi történik.

[…] Az eddig legfeljebb riasztó (mert nem humánus, nem belakott) átmeneti terekben felbukkan az emberi jelenlét, olykor a meghittség. És ha ez fekete-fehér, néhol vészjósló, otthontalan, néhol titokzatos képeken is történik, mindenképpen emberivé válik.”

Szigethy Anna

 

MAJDNEM TÁRGYAK

– AZ ART CAPITAL KIÁLLÍTÁSA –

 

Kiállító művészek: Teodora AXENTE, BERSZÁN Zsolt, BETUKER István, Anca BODEA, Răzvan BOTIŞ, Radu COMŞA, GÁSPÁR Szilárd, Mihai IEPURE-GORSKI, Dan MĂCIUCĂ, Irina MĂGUREAN, Vlad NANCĂ, Sorin NEAMŢU, Vlad OLARIU

 

A kiállításon a kolozsvári művészeti színtérhez és azon belül főként a független kulturális intézményeknek otthont adó Ecsetgyárhoz kapcsolódó – ott műtermet bérlő vagy ottani galéria által képviselt – művészek legújabb alkotásai tekinthetőek meg. A Majdnem tárgyak című tárlaton egy olyan koncepció mentén történő válogatás látható a fiatalabb generációhoz is tartozó művészek munkáiból, amely egyaránt érinti a tárgyhoz, tárgykoncepciókhoz tartozó, a festészet és szobrászat műfaján belüli tematikus kérdéseket, valamint a tárgy- és szövegművészet, a gyakran performatív vonatkozású konceptuális művészet társadalmi vagy mediális problémáit. A kiállítás címe – Sorin Neamţu műveiből inspirálódva – a tárgy meghatározásának viszonylagosságára utal. A tárgyak, szobrok, reliefek a múlt és jelen tárgykultúráját tematizálják, esetenként önmagukat archeológiai leletként vagy talált tárgyként, a tárgyak szimulákrumaként tüntetik fel.

 



 

KÖZTÜNK MARAD

– AZ ART CAPITAL KIÁLLÍTÁSA –

Szűkszavú, bensőséges fotók, kimondási kísérletek. Fátyol Viola, egy mindannyiunk számára adott és megkerülhetetlen viszonylatban, a családi kötelék eltéphetetlen és arcunkra íródó, kiapadhatatlan mélységű örökségében önmagát kereső fotóanalízist hajt végre.

A 30. életévét betöltő művész saját családjában helyét tapogató, a gyermekkori emlékeket újra átélő, megjelenítő játéka a képek szikárságával elszakad a konkrét kapcsolatoktól, személyes élményektől, általános szimbolikát nyer.

Fotói nem elbeszélnek, hanem ábrázolnak, nem mesélnek, hanem megjelenítenek. Ha beszélni akarunk róluk, csak fecseghetünk.

 

PROGRAMOK A KIÁLLÍTÁSBAN:

Kiállítás megnyitó
2016. szeptember 03. 15.00
Csorba Csilla, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója

Idő és emlékezet – múzeumpedagógiai foglalkozás
2016. szeptember 04. 10.00 – 12.00

Szubjektív tárlatvezetés
2016. október 08. 15.00
Boros Lajos, zenei szerkesztő, műsorvezető

 


 

ELVESZTEGETETT IDŐ

Kiállító művészek: Marina ABRAMOVIĆ, BAK Imre, BERSZÁN Zsolt, BUKTA Imre, Jelena BULAJIĆ, Radu COMŞA, Eija-Liisa AHTILA, EL-HASSAN Róza, ERDÉLY Miklós, FAJGERNÉ DUDÁS Andrea, FARKAS Ádám, FEHÉR László, Andreas FOGARASI, HEGEDŰS 2 László, KIS RÓKA Csaba, Peter KOGLER, KORONCZI Endre, Anna KOTT, LOVAS Ilona, Peter MATTHEWS, Vera MOLNAR, Jonathan MONK, NAGY Kriszta, Sorin NEAMTU, NÉMETH Ágnes, REIGL Judit, Katharina ROTERS, Florin STEFAN, Victor SYDORENKO, SZIRTES János, SZOLNOKI József, SZŰCS Attila, VÁRNAI Gyula, VERES Szabolcs, BILL Viola

 

Kultúránk alapvető témája az idő. Az elmúlt kétezer évben könyvtárnyi mennyiségű bölcseleti értekezés született a metafizikai és vulgáris időről, a tudománytörténetet szintén végigkísérik a temporalitás mibenlétére vonatkozó kutatások. A művészet részint mindezekre reflektál, részint megjeleníti a korról korra, korszakról korszakra változó, éppen aktuális időtapasztalatot. Mivel az ember élete maga is időbeli, az idő személyes megélése az egyes életkorokban más és más szubjektív módon lehetséges – miközben nemcsak az egymást követő generációknak, de a korszakoknak is megvan a sajátos, mindent átható idejük. Az Elvesztegetett idő című kiállítás témája napjaink időtapasztalata.

Mintegy harminc művész munkái láthatók a tárlaton. Amerikai, nyugat-európai és – kiemelt módon – a Kárpát-medencében elő (magyar, román, szerb, szlovák, ukrán) alkotók új műveivel találkozhat a látogató. Köztük számos olyannal is, amely kifejezetten erre a kiállításra készült.

 



 

BŰNBEZÁRÁS

– AZ ART CAPITAL KIÁLLÍTÁSA –

 

“A művészek nyaranta az utak mentén, köztereken, a senki földjén álló almafákról szüretelnek. A fák sokszor magasak, nehéz az almákat elérni, de az alkotók a tájban begyűjtik az alapanyagot, ami a galéria terében válik közös műalkotássá. Minden évben megismétlődik a szüretelés és tartósítás folyamata, a romlás megállítása az időben, a jam mint csendélet (still life) elkészítése.

Szeptember 3-án a Szentendre környéki almafák kerülnek sorra. Az almaszedés olyan “idényművészeti” akció, ami ebben az évben upcycling design befőttes üvegekkel és a korábbi évek munkájának elméleti hátterét bemutató funzinnal egészül ki.

Az eseményeken évek óta cserepolc működik, amelyről az utca sétáló közönsége nem csupán elviheti a megmaradt gyümölcsöt, de az almadzsemért cserébe hozhat is saját készítésű lekvárt, egyfajta diskurzust alakítva ki a különböző tartósító módszerek, ízek, szokások, hagyományok között. A Common Jam esemény tehát nem csak az alkotók közös projektje, hanem a kollektív emlékezet darabjainak egy fontos platformja is, ahol a közönség is szerephez jut. A nyár az eltevés időszaka minden háztartásban, így a Common Jam cserepolcra mindenki elhozhatja a kedvenc otthoni lekvárját, dzsemét, befőttjét, vagy savanyúságát, amiért cserébe választhat egy almadzsemet a kiállító művészektől. A közterületi almafák gyümölcse közös termésünk, így az ebből készült étel is közös. Az alkotók az eltett dzsemeket és a kapott lekvárokat, befőtteket minden évben jótékony célra ajánlják fel.”