
– AZ ART CAPITAL KIÁLLÍTÁSA –
Igor Minárik (1948) az analitikus festészet egyik kimagasló képviselője a szlovák művészetben. Médiumelemzésen alapuló, érzékeny absztrakt festészete egyedülálló. Kisméretű, hagyományos temperatechnikával készült képeiben a művészeti eszköztár alapelemeiből, a pontból, vonalból, formából, síkból, térből, színből indul ki egy sajátos formanyelvet és összetéveszthetetlen stílust megteremtve. Művei „rajzfestmények“, egyesítik a két médium sajátosságait: a rajz spontaneitását a szín kifejezőerejével. Technikája részletező, aprólékos, artisztikus, az anyag érzéki felülete érvényesül benne. Rajzfestményeken kívül asszamblázsokat készít, ahol különleges technikáját természeti vagy civilizációs eredetű anyagtöredékekkel szembesíti. Témái a művészet örök témái: harmónia, egyensúly, szerves és geometrikus, rend és káosz, rész és egész, valamint saját motívumainak újraértelmezése. Az alkotófolyamat fontos részmozzanata a feszült koncentráción alapuló lassú munkatempó. Igor Minárik 1983-tól műveit készülésük dátumával jelöli, ezzel is az alkotófolyamatot, a mű önálló létét és szabad olvasatát hangsúlyozva.
Jelenlegi kiállításán, az 1976–2016 közötti években keletkezett alkotásokból válogatva, munkásságának keresztmetszete látható. A hangsúly az utóbbi évtizedre került, a korábbi művek csak jelzésszerűen vannak jelen. A most kiállított 43 műben láthatóvá válnak azok a művészeti problémák, amelyekkel a művész folyamatosan foglalkozik: az eszköztár összegzése, a színbeliség és a monokrómia lehetőségeinek vizsgálata, az átlényegült anyag, a transzcendenciába hajló lét határtalansága, a fragmentarizált lét, a mulandó anyagokból létrehozott mű időbelisége vagy időtlensége.
Igor Minárik először a pozsonyi Iparművészeti Középiskolában (1963–1967) tanult, ahol nagy hatással volt rá tanára, Rudolf Fila. Tanulmányait a pozsonyi Képzőművészeti Főiskolán fejezte be (1968–1974). Az 1970–80-as években a nem hivatalos művészeti kezdeményezésekhez csatlakozott. 1978–1997 között rendszeresen részt vett a pozsonyi Szlovák Tudományos Akadémia Alkalmazott Kibernetikai Intézetében rendezett csoportos kiállításokon. Első önálló tárlatára 1977-ben került sor. 1991-ben barátaival közösen megalapították az A–R (Avance – Retard) csoportot. 1992-ben a pozsonyi Művészetek Házában mutatkoztak be, majd ezt követően számos hazai és külföldi kiállításon szerepeltek, köztük 2001-ben a budapesti Ludwig Múzeumban. 2008-ban jelent meg Étienne Cornevin monográfiája a művészről.