PILISI GÓTIKA


III. Béla – nyugati kapcsolatai réven is – jelentős nemzetközi tekintélyt szerzett az Árpadok dinasztiájának. Fiának, Andrásnak alkalma adódott, hogy a Krisztus ügyéért folytatott harcban növelje királyságának a keresztény latinságban elfoglalt szerepét. II. András a kereszténység egyedüli olyan koronás fője, aki magára öltötte a Keresztet, s megmérettetett a Szentföldért, mi több, diplomáciája eredményeképpen a Latin Császárság életképes tényező maradt a térségben. II. András azt remélte, hogy Magyarország léphet Bizánc helyébe mint a régió meghatározó hatalmi tényezője. Nem véletlenül fordult az Árpád-házhoz Türosz ura, Montferrati Konrád, könyörögve: „Benneteket szólít Jeruzsálem!” A Nyugat szamara ő nem csupán a kunokkal és besenyőkkel szemben a kereszténységet védelmező Árpadok leszármazottja volt, hanem a meghatározó európai uralkodóházakkal közeli kapcsolatban és rokonságban álló potenciális vezető. A latinok szemében nem egy kis nyugati hűbérúr volt, hanem egy nagy királyokat adó, a baszileuszokkal rokonságban álló domus sarja, kinek uralkodása alatt pogányok és eretnekek térítése indult meg, leánya pedig már életében szent hírében állott.

Clairvaux-i Szent Bernát megérhette, hogy hittestvérei megtelepedjenek Magyarországon. A szürke barátoknak III. Béla ugyanazokat a kiváltságokat biztosította, mint amelyeket Franciaországban élveztek. II. András kancelláriáját és prelátusi karát Párizsban egyetemet végzett, s részben francia származású szakemberek töltöttek meg, akik a kor modern műveltséget hozták el Magyarországra. Anonymus, Béla király „névtelen jegyzője” pedig a Sainte Geneviève-apátságban „töltötte tanulóidejét”, ahol kedves barátokra tett szert. Az 1220-as évek végétől már az orléans-i stúdium generale-n is tálalunk magyar diákokat.

A hatás kölcsönös volt: a francia irodalomba is bekerültek magyar királyok és királynék, II. András például a Guillaume d’Orange mondakörbe szövődött, s Andreas Capellanus Ars amoris-ának is szereplője az Árpád-házi uralkodó. Magyarországon pedig valóban honra tálalhatott a kor neves trubadúrja, Gaucelm Faidit is: „Et ai estat en Ongri’ et en Franssa / És valék úgy Magyar-, mint Franciahonba” (ford. Györkös A.).

„A magyar kard ezer éve védelmezi Magyarországot és az európai műveltséget.” A kiállításon megtekinthető Aba-Novák Vilmos lenyűgöző méretű, a magyar–francia történelmi kapcsolatok 1000 éve című történelmi pannójának terve. A 28 méter hosszú, egyenként 7 méter magas pannókból álló alkotáson nagy hangsúlyt kapnak a kulturális kapcsolatok, s a francia ciszterek magyarországi hatásai is. A pannó az 1937-es Párizsi Világkiállításon Grand Prix-t nyert. A monumentális alkotást a székesfehérvári Csók István Képtár őrzi.

 

 

673

EMLÉKESŐ


A húsz éve Németországban élő japán művész, Chiharu Shiota izgalmas installációival és performanszaival szerzett nemzetközi elismertséget. Kulcs a kézben című, a legutóbbi Velencei Biennále japán pavilonjában bemutatott projektjét több szaklap is az elmúlt év legjobb kiállításának választotta.

Shiota előszeretettel dolgozik fonallal és arra felfűzött, egymással összekötözött használati tárgyakkal: munkaiban régi agyak, ablakok, ruhák, cipők, bőröndök vagy éppen kulcsok jelennek meg egy áthatolhatatlannak tetsző, sejtelmes hálórengetegben. A fonal az elmúlt évtizedben Shiota művészi védjegyévé vált. A kiállítótereket befonó háló az emberi viszonyok alakulástörténetet megidéző jelképként rendre az emlékezés szimbolikusan gazdag gondolatkörét jeleníti meg. A szentendrei tárlat első részében, a Kmetty Múzeumban tíz színes rajz látható, melyek mindegyike ugyanahhoz a témához, az emberek közötti viszony kérdéséhez kapcsolódik – egymástól különböző módon, egyszersmind rokon szemlélettel szálazva szét „a lélektől lélekig vezető” utak, ösvények világát. A Szentendrei Képtárban kapott helyet az a több száz kilométernyi, kifeszített vörös fonalból létrehozott installáció, amelyre a múzeumi centrum által – önkéntesek segítségével – Magyarországról és a határon túlról összegyűjtött, húszezernél is több régi kulcs került.
Chiharu Shiota 1972-ben született a japán Oszakában. A kyotoi Seika Egyetemen, majd Canberrában, az ausztrál Művészeti Egyetemen tanult. 1996-ban Németországba költözött – előbb a hamburgi, majd a braunschweigi képzőművészeti főiskola hallgatója lett. Tanulmányait a Berlini Művészeti Egyetemen fejezte be 2003-ban. Jelenleg is a német fővarosban él. Az elmúlt másfél évtizedben több mint hetven egyéni kiállítása volt jelentős művészeti központokban. Művészi alkotómunkája mellett a California College of the Arts vendégprofesszoraként is dolgozik. Magyarországon ez az első kiállítása.

 


663