A VILÁG KÖZEPE

Kiállító művészek: AKNAY János, ÁMOS Imre, ANNA Margit, ASSZONYI Tamás, ÁSZTAI Csaba, BÁLINT Endre, BALOGH László, BALOGH István Vilmos, BÁN Béla , BARCSAY Jenő, BARTL József, BASKA József, BENKOVITS Bálint, BEREZNAI Péter, BOGDÁNDY Zoltán Szultán, BORGÓ GYÖRGY Csaba, BOROMISZA Tibor, BUKTA Imre, CZIMRA Gyula, CZÓBEl Béla, CSATÓ Máté, CSÍKSZENTMIHÁLYI Róbert, CSONTÓ Lajos, CSORBA SIMON László, DEIM Pál, DELI Antal, ef ZÁMBÓ István, El KAZOVSZKIJ, ELEKES Károly, FARKAS Ádám, feLUGOSSY László, FERENCZY Béni, FERENCZY Károly, FERENCZY Noémi, GUBIS Mihály, Gy. MOLNÁR István, GYŐRFFY Sándor, HAÁSZ István, HAJDÚ László, HOLDAS György, ILOSVAI VARGA István, IMRE Mariann, JÁVOR Piroska, JEGES Ernő, KACSÓ István, KANDÓ Gyula, KÁNTOR Andor, KAPONYA Judit, KERÉNYI Jenő, KLIMÓ Károly, KMETTY János, KOCSIS Imre, KONDOR Béla, KOPASZ Tamás, KORNISS Dezső, KÓSZA SIPOS László, KÓTAI Tamás, KRIZBAI Sándor, LOIS Viktor, LUKOVICZKY Endre, MÁRKUS Péter, MATA Attila, MATYÓFALVI Gábor, MÉSZÁROS Dezső, MIHÁLTZ Pál, MODOK Mária, NAGY Árpád Pika, NAGY Barbara, ORSZÁG Lili, PACSIKA Rudolf, PAIZS GOEBEL Jenő, PÁLJÁNOS Ervin, PÉRELI Zsuzsa, PERLROTT Csaba Vilmos, PIRK János, PIRK László, RÁC András, REGŐS Anna, REGŐS István, RICHTER Sára, ROZGONYI László, SZ. VARGA Ágnes Kabó, SZABÓ Zoltán Judóka, SZÁNTÓ Piroska, SZIKORA Tamás, SZIRTES János, SZURCSIK József, TÓTH Eszter, VAJDA Lajos, VAJDA Júlia, VASZKÓ Erzsébet, VELEKEI József Lajos, VINCZE Ottó, WAHORN András

 

A világ közepe egy emocionális helyszín: mindenkinek máshol van. Szentendre szellemisége, gazdag kulturális múltja mindig is képes volt integrálni, befogadni a legkülönbözőbb gyökerű és stiláris utat választó alkotókat, ami a város művészetének százhúsz éves történetét a magyar művészettörténet kiemelkedően fontos fejezetévé emelte.

E hosszú történet krónikása az 1951-ben alapított Ferenczy Múzeum (ma Ferenczy Múzeumi Centrum), ahol a mindenkori gyűjtőmunka alapvető szempontja volt a Szentendrén zajló művészeti folyamatok dokumentálása. Ez a gyűjteményes kiállítás erre támaszkodik. Természetesen a város képzőművészetének története nem lineáris, kvalitásában pedig korántsem egységes. A világ közepe című kiállítás ennek megfelelően tesz kísérletet a tízezer műnél is többet számláló gyűjtemény hangsúlyainak újragondolására.

A kiállított mintegy másfélszáz műtárgy öt különböző szekcióba történő sorolása elsősorban analogikus-tematikus csoportok mentén keresi − vagy ütközteti − az időben egymástól távol eső, de a hagyományokhoz való kötődésben vagy épp annak tagadásában, illetve gondolkodásmódban,

motívumhasználatban egymással párbeszédbe elegyedő művek közötti kapcsolatot. A tárlat kronologikus szempontot mellőző rendezőelve – hasonlóan a vajdai transzparens montázstechnikához – a szentendrei művészet főbb tendenciáinak összefűzésére tesz kísérletet.

A Ferenczy Múzeumi Centrum gyűjteménye számbeli nagysága ellenére sem képes a teljesség igényével felvázolni a szentendrei művészet elmúlt száz évének történetét. Éppen ezért a kiállítás nemcsak a gyűjtemény közismert főműveire összpontosít, hanem olyan tárgyegyütteseket is megmutat, amelyek kevesebb figyelmet kaptak az elmúlt évtizedekben.

Egy múzeumi gyűjtemény soha nem tekinthető lezártnak, illetve teljes mértékig feldolgozottnak, ezért a kiállítás egyúttal nyilatkozat is: annak felvázolása, hogy milyen, a gyűjteményt érintő technológiai kihívásokkal és új feladatokkal kell szembenéznie egy képzőművészeti kollekciónak a 21. században.